A megváltás több, mint a világ megváltoztatása.

március 31st, 2007

Az ember szereti abszolutizálni igazságait, erkölcsi normáit és egyenlőségre törekszik mindenben. Ez a gondolkodás az akció – reakció elvét követi, aminek az a következménye, hogy jog és jogtalanság, igazság és igazságtalanság között hányódnak az emberek. Ez az Istent is emberformájúvá torzítaná. Ha ellenségünkről van szó, Isten legyen bosszúálló, büntető, szigorú. Isten pedig türelmes, megbocsátó, irgalmas. Isten tudja, ki a bűnös, ki a szent, ezért mindenhatóságát elsősorban a kegyelmezésben és irgalmazásban mutatja meg. A logikát fordítja meg, amely azt mondja, hogy a bűnös bűnhődjön, és mindenki az érdeme szerint nyerjen jutalmat. Az Isten vállalta ezt a következetlenséget.  

Az Istentől arra kapunk felhívást, hogy emelkedjünk a magunk emberi szintje fölé kapcsolatainkban, és tegyük magunkévá az Ő magatartását. „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal, áldjátok átkozóitokat, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Így lesztek fiai a Magasságbelinek.” (Lk. 6, 35.)Akik ezt elfogadják, azok tudják, hogy Jézus földrejöttével a világ helyzete nem változott meg. Jézus nem megváltoztatta, hanem megváltotta a világot. A gonosz megmaradt gonosznak, s ki vagyunk téve egymás gonoszságának, de akik az ellenségszeretet jézusi parancsát elfogadják, azok új helyzetet teremtenek a földön, ahol nem az ököljog és a bosszú törvénye határozza meg mindennapjainkat, hanem a türelem „királyi” erénye.  

Jézus nem a farizeusi világ teljesítménykényszerét erőlteti ránk, amely szabályok betartása által elérhetőnek véli a belső békét, de azt igen, hogy fogadjuk be Istent életünkbe, adjunk teret szeretetének, hogy képesek legyünk a megbocsátásra és mások „tartozásának” elengedésére. Jézus nem kíván tőlünk lehetetlent sem. Nem azt várja el, hogy vétlenek legyünk, de azt igen, hogy cselekedeteinket ne a másik ember provokálja, hogy szabadok legyünk a gyűlölettől és bosszúvágytól. Kiszabadulunk önmagunk fogságából, ha a rosszat rosszal nem viszonozzuk, ha a rosszat nem tartjuk számon. Gyakorta felidézzük a politikai pártharcokat, a társadalomban tapasztalható megosztottságot, a világnézetek és ideológiák közötti szakadékokat. Vegyük tudomásul, hogy a „frontvonal – Karl Rahner szavaival – az ember szíve közepén húzódik”, a harc bennünk dúl, a küzdelem kimenetele belül dől el.  

Az Úr Jézus rendkívül jó véleménnyel van rólunk, annak ellenére, hogy az embereszmény kívánnivalóit is alig tudjuk teljesíteni, bűnökbe és mindenféle tévedésbe esünk. Az Úr Jézus bízik abban, hogy végül is diadalmaskodunk, és követni tudjuk Istent, aki irgalmas szeretettel szeret bennünket. Ajánlja is minden embernek a szeretetnek ezt a rendkívüli formáját, mint megváltó hatalmat, vagyis mindent elrendező, mindent a helyére tévő, és mindent újjáteremtő erőt. Fogadjuk el mi is, mint húsvéti ajándékot.  

2007 Húsvétján

Comments are closed.