Ünnep Erdélyben

március 3rd, 2007

 

 

2005 augusztusában egyetlen hét alatt kétszer érte Székelyudvarhelyet és térségét eső okozta pusztító ár. Székelyudvarhelyen kívül több környékbeli település is súlyos károkat szenvedett. Közintézményt két településen – Kobátfalva, Siménfalva – rongált meg az árvíz:A katasztrófát követően megmozdult az ország: magánszemélyek, cégek, művészek ajánlották fel segítségüket, de felajánlásokat tettek 5 földrész 37 országából is, tanúbizonyságot téve a magyarság összetartozásáról. 

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a DUNA TV „Összefogás Napján” elnevezésű közös gyűjtéséből az MMSZ – a segélyezés hosszútávú programjaként Kobátfalva és Siménfalva iskoláinak újjáépítését támogatja

 

Siménfalván az iskola helyreállítása, bővítése új korszerű vizesblokk és további tantermek építésével elkészült, az ünnepélyes átadásra február 24-én került sor. 

Kobátfalván az iskola újjáépítése jelenleg is folyik, az alap-megerősítés, a födémek építése és a tetőszerkezet cseréje megtörtént.

A bővítésre és korszerűsítésre kerülő tanintézmény új nyílászárói adományként készültek. A Confector Kft., – mely a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megrendelésére már több létesítményt kivitelezett, – a REHAU cégcsoport partnereként egy 2006. évi nemzetközi konferencián kezdeményezte a nevezett iskola nyílászáróinak adományban történő legyártását. A 129 db, műanyag tokkal, hőszigetelő üveggel készült 10,6 millió Ft értékű ablak- és ajtószerkezeteket a REHAU szervezésében és támogatásával a Confector Kft-n kívül tizenkét magyar cég gyártotta le, s adta át a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak. A nyílászárókat az MMSZ szállította a helyszínre és adta át február 24-én az iskolának.

 

Elekes Ferenc: Betájolás 

New Yorkban nézegettem a város térképét, gondoltam, jó, ha ilyen helyen földrajzilag betájolja magát az ember, fölfedezi, tulajdonképpen hol is tartózkodik. Most, hogy visszagondolok erre a térkép-nézegetésre, azt veszem észre, jól betájoltam magam: nemcsak pillanatnyi tartózkodási helyem sikerült fölfedeznem, hanem a hovatartozásomat is.Nekem könnyű volt eligazodnom ebben a több milliós városban, mert hamar rájöttem: szülőfalum, a Nyikó menti Siménfalva földrajzi beosztása  pont olyan, mint a New Yorké. Csupán az elnevezés különbözik. Ami ott West Side és East Side, vagyis nyugati és keleti oldal, az nálunk nem más, mint Felszeg és Alszeg.Még abban is rendkívül hasonlatos a két település, hogy egy csomó utcának egyikben sincs neve. Csak száma van. Igaz, az én falumban nem az utcákat, hanem a házakat számozták meg, de ezen ne akadjunk fönn. És azon se, ha a nagyváros üzletnegyedének siménfalvi megfelelője egy negyed üzlet. Az a fontos, legyen benne élesztő és kályhafesték. Azt például határozottan a negyed üzlet javára írom, hogy negyedannyi távolságra sincs a szélektől, mint ama nagyváros üzletnegyede a külvárostól.Most valaki föltehetné a kérdést: és repülőterekkel hogy állunk?… Erre én azt válszolnám, hogy a lehető legjobban, mert az egész Nyikópart tulajdonképpen egy végtelen röptér: ide a legnagyobb biztonságban szállnak le a színes szitakötők. Arról ne is beszéljünk, hogy a színes szitakötők a repülés biztonságát tekintve mennyivel tökéletesebbek a régi alkotmányoknál…Hanem azt bátran beismerem, hogy a siménfalvi felhőkarcolók körül egy kis baj van. Ezt a kérdést az én falumban úgy oldották meg, hogy a felhőket nem felejtették ki a számításból. A felhők ugyanis időnkint leereszkednek a házak tetejéig, olyankor a ködben teljességgel eltűnik az a bizonyos égi távolság, amiért oly makacsul nyújtják nyakukat a felhőkarcolók. Ha jól meggondoljuk ezzel az eredeti eljárással rengeteg betont és vasat takarítottak meg az eljövendő századoknak.Ami pedig a hidakat illeti, ezek renoválását is zseniálisan oldották meg az én falumban. Anélkül, hogy korlátozni kellene a forgalmat, egyszerűen és feltűnés nélkül vesznek egy jókora deszkát, és átnyújtják a patak fölött, ha elfutott a nagy víz.Talán azt mondanom sem kell, hogy nálunk minden háznál van egy kis állatkert, zöldövezet, sőt jegyet sem kell váltani, ha oda be akar lépni az ember. Esős időben Felszegtől Alszegig bürök és bodza illata lengi be a falut, hitvány füst és korom helyett akác- és hársfaillat.Nem állítom, hogy nagy fényesség van az én falumban, de mi meg vagyunk elégedve azzal, ha fénylik eső után az aszfalt – mert az is van nálunk mostanában –, és eső után, ha megszárad, fénylik a csiganyál a füvön, és ősszel fénylenek a fákon az almák, és fénylenek a csillagok este, mert nálunk jól látszanak a csillagok – vagyis a falu fényességével nincs semmi baj.Szombatonként megseprik az utcákat a házak előtt, bizony, nálunk mindenki fényesít valamit a saját faluja arculatán, nem úgy, mint azokban a nagy városokban, ahol unott hangulatú utcaseprőkre bízzák az egészet, még az ünnepeket is…Én ugyan a siménfalvi West Side-on lakom, amikor otthon vagyok, és ha Alszegbe megyek, nem kirándulok, hanem a régi jó barátaimmal találkozom, akikkel megtárgyaljuk a legújabb eseményeket, időjárást, az élet folyását. Általában nyugodtan beszélünk meg mindent, mert közülünk senkit sem szólítanak el halaszthatatlan üzleti ügyek.Mindezt csak azért emlegetem, mert eszembe jutott a térképnézegetés – és az, hogy időnként jó, ha az ember lelkileg is betájolja magát, nemcsak földrajzilag… 

 

Comments are closed.