Betegápoló Irgalmasrend

január 18th, 2007

A Betegápoló Irgalmasrend, és küldetése magyar földön

„Az Istennek szentelt élet elsőrangú feladata,

hogy láthatóvá tegye a csodákat,

melyeket Isten a meghívott emberek

törékeny természetében művel.”

(Vita consecrata)

Az 1984. március 8-án, Istenes Szent János halálának évfordulóján kiadott Pápai Dekrétum tartalmazza a II. Vatikáni Zsinat azon irányelveit és útmutatásait, amelyekhez Istenes Szent János Családja – szerzetesek és munkatársak – igazítja életét.

Istenes Szent János kórházi rendje a betegápolás különleges fogadalmával (Hospitalitas) szolgálja a szegényeket és betegeket. Így követi a szenvedő és irgalmas Krisztus példáját, aki megkülönböztetett szeretettel volt a betegek iránt, s így halad szent Rendalapítójának nyomdokain, aki az Urat „e világon mindenek fölött” szerette, s az Ő jóságától indíttatva – nem más érdekből – szerette a betegeket, akiknek bajai láttán „szíve szakadt”.

A Betegápoló Irgalmasrend küldetése konkrét szolgálatot jelent, ahogyan azt Jézus követése és Rendalapítónk, Istenes Szent János atyánk példája mutatja.

Jézus arról tett tanúbizonyságot, hogy Isten közel jött hozzánk. Irgalmas és gyógyító szeretetével jelen van életünkben. Vállalja, hogy érintse mások nyomora, szenvedése, és megteszi, ami tőle telik.

Istenes Szent János atyánk kezdeményezése a szegényekért és betegekért meglepő és meghökkentő volt. Ugyanakkor fénysugárként hatott, amely új utakat mutatott az emberek ápolásában és a velük való emberséges bánásmódban. Gyakorlatilag a semmiből egy alternatív modellt hozott létre, amely megmutatta, hogy miként válhat az ember elkötelezetté, kereszténnyé, és a gyengék testvérévé. Ébresztgette az emberek lelkiismeretét, s új úton járt a szegények és a társadalomból kiszorított embercsoportok megmentésében. Ez a gyógyításban és az egyház életében is úgy hatott, mint a kovász.

Felismerése különösen a gonosz szellemektől megszállottnak tartott elmebetegek – akiket folyamatosan brutálisan vertek – ápolásában volt forradalmian új. Ő semmit sem tudott azokról a mai gyógyszeres kezelési módokról, amelyek a lelki zavarok mélyebb okait ugyan képtelenek elérni, de azt pontosan tudta, hogy a lelki beteg emberek szorulnak a legnagyobb mértékben szeretetre.

Granadai ispotályának főbejáratánál a következő feliratot függesztette ki: „A szív parancsoljon!” Ez a felirat Istenes János tevékenységének forrását mutatta meg, s azt jelenti, hogy Benne a szeretet jutott érvényre, ami nagy hatalom, és ellenállhatatlan erő.

A szív személyiségünk legbelsőbb magja, ami érzelmi erőt, érzékeny lelkületet, melegséget és intuitív felismerést nyújt. Szív és szeretet összetartoznak, és egyedül képesek arra, hogy az ember lelki éhségét csillapítsák.

Istenes János munkásságának alapját jelenti az, hogy meghallotta a szív hangját, amely hangot az értelem nem képes felfogni.

Ma nem utánozhatjuk egyszerűen Istenes Szent János tetteit. Korunk viszonyai másmilyenek, de követőiként feladatunk a ránkbízottakat a befogadottság élményével és a védettség érzésével megajándékozni. Példája nyomán arra a titokra figyelünk, amely a Betegápoló Irgalmasrend gyógyító kultúráját létrehozta: az Igére, a Biblia tanítására és a Kereszt tudományára. Jól tudjuk: Egy kultúra addig él, míg kapcsolatban van azzal a titokkal, ami létrehozta.

A Rendünk küldetését meghatározó hospitalitas szellemében kötelességünk korunk kihívásaival szembesülni, és a segítségre szorulókat szolgálatunk középpontjába állítani.

A hospitalitas a „vendégszeretet” szóval fordítható magyarra. Gazdag tartalma jelenti a segítséget kereső emberekhez történő odafordulást, fenntartások és feltétel nélkül, hogy a jó valóban kifejthesse hatását. Ennek magas szakmai színvonalon kell megtörténnie, amit Istenes Szent János emberképének megfelelően kiegészít az emberséges magatartás és az emberek lelki igényével való törődés.

Istenes Szent János (1495. márc. 8. – 1550. márc. 8.) Granadából kiinduló műve gyorsan terjedt Európában és az Újvilágban. Lelkes keresztények százait ragadta magával. Közülük néhányan közösségekbe, un. fraternitásokba tömörültek, és az evangéliumi tanácsokat követve szegénységben, tisztaságban és engedelmességben éltek.

Lepantónál már a „hospitaltestvérek” látták el a seborvosi szolgálatot.

V. Szent Piusz pápa 1572-ben azzal honorálta, a sebesült katonák ápolása során tanúsított hősiességüket, hogy jóváhagyta a közösséget („Licet ex debito”), s Szent Ágoston regulájának megtartására kötelezte őket.

V. Sixtus pápa 1586-ban laikus szerzetesrenddé nyilvánította a közösséget. Engedélyezte a fogadalmakat és a rendi káptalanok tartását.

Hivatalos bejegyzésre került a Szentszéknél Istenes Szent János Hospitalrendje.

VIII. Orbán pápa 1630-ban a boldogok, VIII. Sándor pedig 1690-ben a szentek sorába emelte Istenes Szent Jánost, aki az „istenes” jelzőt már életében a Tuy-i megyéspüspöktől megkapta.

A Betegápoló Irgalmasrend a legjelentősebb betegápoló férfi szerzetesrend, amelyet a sematizmusok ebbe a kategóriába sorolnak.

Abban különbözik más szerzetesrendektől, hogy tagjai szinte teljes egészében laikusok. Olyan szerzetesi fogadalmat tevő orvosok, gyógyszerészek, segédorvosok, műtősök, ápolók stb., akik rendi keretben élnek és vagy a Rend kórházaiban, intézményeiben dolgoznak, vagy mások által fenntartott kórházakban, intézményekben. Rendházanként csak egy-két felszentelt pap van, akik részint a rendtagok, részint az ápoltak lelki gondozását végzik.

A Betegápoló Irgalmasrend magyarországi története.

A magyarországi kórházak hálózatának kiépítésében nagy szerep jutott az 1650-ben megtelepedő Irgalmasrendnek (Ordo Fratres Misericordiae).

Ők hozzák létre az első gyógyszertárakat. Ők foglalkoznak először az elmebetegek kezelésével, és a XVIII. században és a XIX század első felében, a kormányrendeletek csaknem kizárólag az irgalmasok kórházaira bízták a járványos betegek ellátását. Itt voltak ugyanis a legjobbak a kezelési és izolálási feltételek.

A Betegápoló Irgalmasrendet – melyet még II. József sem számol fel, a kevés kivételek egyikeként, éppen az általa is elismert „hasznossága” és közjó érdekében végzett kimagasló érdemei miatt – 1950 szeptember 7-én, a 24/1950 –es számú rendelettel, mint sok más rendet felszámolják, kórházait és intézményeit államosítják, a szerzeteseket szélnek eresztik.

A Rend első háza 1650-ben Szepesváralján létesült, majd egymás után alapította kórházait. Pozsony (1669), Eger (1726), Pest (1731), Temesvár (1737), Pápa (1757), Kismarton (1760), Nagyvárad (1760), Vác (1778), Szakolca (1796), Pécs (1796), Pozsony II. (1802), Zágráb (1804), Buda (1806), Szatmárnémeti (1834).

1650. Szepesváralja

Magyar földön először, 1650-ben Szepesváralján jelentek meg az irgalmasrendi testvérek. A kórházat és templomot Stanislaus Lubomirsky lengyel herceg, korona marsall építtette Istenes Szent János tiszteletére. Az itteni szerzetesi közösség alkotta az első misericordianus konventet hazánkban, amely szervezetileg a német tartományhoz tartozott, majd később a lengyelországi tartományhoz. E tények miatt többen nem tekintették magyar anyaháznak a szepesváraljait, hanem a későbbi, de magyar alapítású pozsonyi házban tisztelik a magyar anyakolostort.

1669. Pozsony

A pozsonyi rendház és kórház Szelepcsényi György hercegprímás hathatós anyagi támogatásával jött létre. Egyesek ezt tekintik hazánk legrégibb házának, mivel emberbaráti érzelmeiről ismert Szelepcsényi György hercegprímás alapította, és az Irgalmasrend magyarországi betelepítését is neki tulajdonítják.

A Bécset vívó török sereg visszavonulóban 1683-ban feldúlta várost és a kórházat. Szelepcsényi hercegprímás 1685-ben 1040 forintot adományozott a Rendnek, és 1688-ban megvásárolta számukra a Csáky-féle házat, és az ennek szomszédságában lévő telkeket. Így 1699-ben templom épülhetett számukra.

Később, 1723-ban Kolonics Lipót bíboros megvette báró Moholányi János házát, melynek telkén nagy kolostor és kórház épült. Ezt terjedelmes gyógyszertárral is ellátták.

A Helytartó Tanács segítségével 1728-ban újjá építtették az épületeket. Egyes iratokban dícsérőleg emlékeznek meg erről, így az sem véletlen, hogy innen származik a Torkos Justus János-féle „Taxa posoniensis”, az első szakszerű árszabály gyűjtemény.

Pozsony vármegyét, a XIX. század elején a haza aranykertjének nevezték, és kórházainak száma vetekedett Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyével.

Az irgalmasrendi kórház Pozsonyban ez időben a legnagyobb, ahol a lábadozók számára külön kórházrész állt rendelkezésre.

XI. Ince pápa és az irgalmasok

XI. Ince pápa (1676-1689) kiváló politikai érzékkel kibékítette az egymás ellen torzsalkodó európai fejedelmeket, és beállította a kereszténység közös ellensége elleni harcba, a magyarság érdekében. Nagy volt, mint államférfi, de talán még nagyobb volt emberszeretete. Az Ő lelkében ébredt gondolat valósult meg a sebesültek szervezett ápolásában és a rokkantak gondozásában. (Ebben az időben az államok részéről nem volt olyan intézmény, amely a sebesültek gondozását végezte.)

XI. Ince pápa elrendelte, hogy a harci seregeket könnyen szállítható tábori kórházak kísérjék. E forradalmi újítás gyakorlati kivitelezése Buonvisi bécsi nunciusnak köszönhető. Buonvisi bíboros külön is felhívta a figyelmet arra, hogy a sebesült katonák ápolását nem holmi tudatlan és hanyag felcserek végzik, hanem az Irgalmasrend áldozatos betegápolói, akik erre a célra teljesen kiképzettek. Megjegyzi: „Az irgalmas barátok fizetést nem kapnak. Ingyen, egyedül a krisztusi szeretettől indítva teljesítik nemes hivatásukat. Bízvást helyezzük az ő kezükbe a katonák ápolásának feladatát. A pénzért dolgozó ember ugyanis sohasem mutat oly áldozatkészséget, mint a szeretetből működő.”

Buonvisi jelentette a pápának, hogy 1684-ben felállították a kórházat és irányításával az osztrák rendtartomány provinciálisát, Hirschfeld Bernátot bízták meg.

Az irgalmas testvérek P. Cruchten József vezetésével szeptember 1-én indultak útnak Bécsből. Hajójuk éjnek idején érkezett Buda alá.

Áldásos működésük általános elismeréssel találkozott, és áldozatkészségüket egy nem várt eredmény is jutalmazta. A kórházban ápolt protestáns katonák szinte valamennyien a katolikus hitre tértek, meghatva a pápai elgondolásból létesült kórház gondosságától, melynek felgyógyulásukat köszönhették. A Rend tagjainak önfeláldozó munkáját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 12-en (nevüket is ismerjük) életüket áldozták hivatásuk teljesítése közben.

Az irgalmasok Buda visszafoglalása után (1686) Pesten kórházat tartottak fenn. A helyét is pontosan ismerjük. A mai városháza északnyugati része, ahol a török idő előtt a János lovagok ispotálya volt.

Az irgalmasok kórházának emlékét utca név is jelezte. Irgalmasok útja, ma Városház utca.

1692. Pest

Széchenyi György esztergomi érsek, minden idők legnagyobb magyar mecénása, nagy összegű alapítványt helyezett el az esztergomi káptalannál, 337.000 rajnai forint értékben, hogy ebből Pesten egy katonai invalidus házat, Pozsonyban pedig egy általános menházat hozzanak létre.

Mint írja: „Gyakran tapasztalván, hogy őfelsége vitézei közül milyen sokan megromlanak, megcsonkulnak, megsántulnak, és tábori szolgálatra alkalmatlanokká válnak, hogy azért ne kényszerüljenek koldulni, ablakok alatt heverni s a hideg miatt meghalni, Isten sugallatára katonai menhelyet emelünk és alapítunk.”

Négy évtizedbe tellett, míg a nemes szándék valóra vált. A késedelem oka, hogy a bécsi Udvari Kamara más célokra fordította az alapítvány pénzét. Az Invalidus ház – a mai budapesti Városháza – alapkövét 1716-ban tették le.

Az Invalidusházban lakó, kereken 2000 rokkant lelki gondozását, az ittlévő kórházban a betegápolást és a gyógyszertári teendőket az irgalmasrend tagjai látták el.

A konvent fenntartására és hatékony működése érdekében pénzre is szükség volt. Széchenyi érsek közvetlenül 20.000 rajnai forintot adományozott részükre.

„Minthogy pedig a Fratres Misericordiae sok különféle betegekkel nagy irgalmasságot cselekszenek, személyválogatás nélkül befogadják, gyógyítják, orvosolják őket, gondjukat viselik, ezért megérdemlik a folyamatos támogatást” (Széchenyi György) .

P. Ernestus Herbst definitor és vikarius vezetésével már az intézménybe való beköltözés előtt megalakult a hattagú konvent, amelyben: két felszentelt pap, két orvos, egy gyógyszerész, egy segédgyógyszerész kapott helyet.

A gyógyszertár elsősorban az Invalidusház szükségleteinek kielégítésére létesült, de szabad volt a pesti lakosokat is kiszolgálnia.

Az épületben volt az irgalmasok Szent György katonavértanú tiszteletére épített temploma. Erre emlékeztet a főbejárat fölött ma is meglévő huszártorony.

Az építkezés ideje alatt még történt néhány fontos esemény, amely a Rend életét jelentősen befolyásolta hazánkban.

Keresztély Ágost esztergomi hercegprímás nagy érdemeket szerzett a Betegápoló Irgalmasrend hazai meghonosítása terén. Egyházfői fáradozása eredményeképpen a pozsonyi Rendi Országgyűlés az 1723 II. 96 tc.-ben ünnepélyesen törvénybe foglalta az Irgalmasrend hazai konventjeinek indigenátusi jogállását. Ilyen módon is elismerték a Rend konventjeinek kiemelkedő eredményeit.

Indigenátus = honfiúsítás. Az 1848 előtti joggyakorlat szerint a külföldiek külön törvénnyel, kitüntetésképen nyerhették el a magyar állampolgárságot.

A pesti konvent 1780-ig maradt a pesti katonai Invalidus házban.

II. József 1783. július 10-én, Pozsonyban kelt iratával megszüntette Pest városában az Invalidus házat. A rokkantakat Nagyszombatba telepítette, és az Irgalmasokat is áthelyezte.

1726. Eger

Egerben gr.Erdődy Gábor püspök telepítette le az irgalmasokat és alapította meg a kórházat, s két év múlva megnyílt a patika is. Ugyancsak az ő bőkezűségének köszönhetően, királyi helybenhagyással alapították meg a rendházat.

Jaeckel Gordián perjel adományából és más jótevők közreműködésével fejeződött be az építkezés, és templomot is építettek.

Említést érdemel, hogy a kórház finanszírozásához nem vették igénybe a bor adót. Helyette inkább az aromatikus kivonatokat tartalmazó, un. „Egri Víz” forgalmazását támogatták, olyan sikerrel, hogy a borjövedelmet pótolni tudta.

Az elmebetegek elhelyezésére, külön szobát létesítettek. Ez volt a „Narrenzimmer”. A kórház pszichiátriai ellátásáról az első írásos emlék 1748-ból való. Sajnos a pszichiátriai terápiákról nem maradt feljegyzés. A gyógykezelés ingyenes volt, más vallásúakat is felvettek, és nem csak helybélieket.

Az egri kórház érdekessége, hogy 1769-ben gr. Esterházy Károly püspök Bio-Orvostudományi fakultást alapított, a Schola Medizinálist. Az egyetem, jól lehet gondoskodott az orvosok utánpótlásáról, gazdasági okokból, sajnos csak négy évig állhatott fenn.

1783-ban II. József az elmebetegek hivatalos ápolójává tette meg az Irgalmasokat.

1784-ben meglátogatta az egri kórházat, és az ott tapasztaltak alapján teljes megelégedettségét fejezte ki, és megajándékozta a szerzeteseket. Ugyanebben az évben kiadott rendeletében pedig előírta, hogy az elmebetegeket a legközelebbi irgalmasrendi kórházba kell szállítani. Minden bizonnyal ez a rendelet nyitotta meg a kórház kapuit a rendszeres elmebeteg gyógykezelés és gondozás számára.

1737. Temesvár

A temesvári hármas együttest: „Rendház-kórház-gyógyszertár”, III. Károly király alapította 1737-ben.

A rendtagok önfeláldozó szerepet vállaltak az 1738. évi nagy pestis járvány megfékezésében.

Hősi magatartást tanúsítottak a város 1849 –es ostromakor. Kivették részüket a munkában, és a bukást követő megtorlásokból is kijutott nekik.

A rendi gyógyszertár reáljogát a belügyminiszter 1875-ben ismerte el.

Mária Terézia egészségnevelő programja keretében Pápán, Kismartonban, Nagyváradon, és Vácott létesült irgalmasrendi kórház.

1757. Pápa

Veszprém vármegyében, Pápán két főúr, Esterházy Károly egri püspök, és testvére, Esterházy Antal gróf közreműködésével 1757-ben alapítottak az Irgalmasok kórházat.

1760. Kismarton

Sopron vármegyében, Kismartonban találunk egy 50 ágyas kórházat, amelyet az Irgalmasok még 1730-ban alapítottak. A maga korában a legnagyobbak közé tartozott. A kórház külön szerencséjének tulajdonítják, hogy az Esterházyak pártfogolják, mint mecénások.

A kórházról magáról csak annyi tudható, hogy „kár, hogy a megye szélén található”. A leírások szerint ebben a kórházban, a nyári időben a fedett folyosókon is állítottak fel szükségágyakat.

A rendházat és „kórodát” Esterházy Pál Antal jótékonysága hozta létre.

1760. Nagyvárad

A Bihar vármegyei Nagyváradon több kórház is működött a múltban. Az irgalmasok házát és kórházát Gyöngyösi György nagyváradi kanonok alapította. Ehrenfels Gáspár, ugyancsak váradi kanonok bővítette a rendi intézményt.

1848-ban Szaniszló Ferenc püspök, Löfler János, Hoványi Ferenc, Szilasy János kanonokok további alapítványokkal növelték a váradi irgalmas lehetőségeket.

1763. Vác

A váci irgalmas rendházat gr.Migazzi Kristóf bécsi érsek és helyettes váci püspök alapította. Ő telepítette az irgalmasokat a városba 1763-ban. Bőkezű jótevője volt a Rendnek. 1764-ben a Rend és kórház céljára alkalmas telket ajándékozott.

Az írások szerint a váci rendház megalapításában nagy érdemei voltak Kreutz Abdon rendtagnak is.

Eleinte a kórház gyógyszertárral nem rendelkezett. Az később kezdte meg működését.

Ez a bécsi alapítású, és a székesfővároshoz közeli intézmény, minden rendkívülisége ellenére, az egyik legjobban működő egyházi gyógyító intézményként számon tartott kórház volt. Szükségleteinek jelentős részét a jól menő patika (amelyet vásárlás útján vett birtokba a Rend, 1808-ban), a hozzá számított borjövedelem (Egerrel ellentétben), a perselypénz, misealapítványok és magán alapítványok biztosították. Szakszerű pénzvitelükre jellemző, hogy a befolyt jövedelmeiket kötvényekbe fektették, és a Váci Takarékpénztárban helyezték el.

1796. Pécs

Baranya vármegyében, Pécsett, Krautsack György tímár és molnár, pécsi polgár alapított kórházat. Ez az első polgári intézmény, melyet az irgalmas barátok működtettek.

Ez az alapítvány 1859-ben Szentmiklósy János alapítványával bővült.

A XIX. század folyamán ez a kórház az egyik legkorszerűbb gyógyító intézmény volt, mivel a betegeket nem közös kórterembe zsúfolták, hanem szakágak szerint különítették el.

Kezdetben belgyógyászata, sebészete, és fertőző részlege volt.

1796. Szakolca

A szakolcai rendházat a kórházzal együtt gr.Batthyányi József bíboros, hercegprímás alapította Szakolca város bőkezű hozzájárulásával.

1803. Zágráb

A zágrábi házat és kórházat Verhovatz Miksa püspök alapította. Ez a kórház az egyedüli, ahol nőket is ápoltak.

A későbbiekben a kormány felkérte a Rendet, hogy a horvátországi összes beteg ápolását vállalja el. Az Irgalmasrend ezt elvállalta, és 1860-1880 között saját költségén 400 beteg befogadására alkalmas közkórházat épített.

Az Irgalmasok budai letelepedése

A Rend már 1794-ben megszerezte a hatóságoktól a letelepedési engedélyt Budán. József nádor javaslatára, I. Ferenc császár és magyar király 1802-ben Cziráky Antalt nevezte ki a budai kórházépítés királyi biztosává.

Marczibányi István, hívő ember, gazdag földesúr – aki maga egyszerűen és szegényen élt, – a szegények és betegek felkarolója volt. Legnagyobb és legjelentősebb műve az Irgalmasrend Budára való letelepítése, és a Császárfürdő megvásárlása az Irgalmasrendi kórház betegeinek részére.

1803-ban tervezetet írt egy budai kórház létesítése érdekében. A kórház ügyében sorsdöntő levele 1803. augusztus 22-én kelt: „Declarátio Infrascripti de qualiter fundalis Budae FF. Misericordia…”. Tervezetében leszögezte, hogy meggyőződése szerint Buda közegészségügyét csak abban az esetben lehet fellendíteni, ha az országban eddig már a vidéki városokban 11 intézetet fenntartó irgalmas barátokra bízzák a létesítendő kórház működtetését.

1806. március 21-én Marczibányi István az Irgalmasrend letelepítése és a kórház létrehozása céljából megajánlott 40.000 forintot, és megvásárolta az Országút 1. sz. alatti házat, és fürdőt a 2. számmal jelzett épülettel és kerttel együtt. Már másnap, március 22-én az irgalmasokra ruházta azzal, hogy a „A fürdő jövedelméből annyi beteget és szerzetest tartsanak el, ahányat ebből eltartani lehet”.

A Császárfürdő önkéntelenül kínálta azt a megoldást, hogy az új kórház a Császár-fürdő közelébe épüljön.

1806. október 15-én volt az ünnepélyes alapkőletétel. Ezen a napon Marczibányi István aláírta az irgalmasoknak adott alapító oklevelet.

A kórház 1815. október 4-én nyílt meg. Ekkor vezették be ünnepélyesen az Irgalmasrendet.

A többi budai és pesti kórház körülményeivel összehasonlítva a korabeli beszámolók és írások kiemelik, hogy óriási haladást és fejlődést jelentett az irgalmasok intézete. A Budai Irgalmasrendi Kórház mind felszerelését, mind orvosait tekintve, a lehető legjobbat nyújtotta a szegény betegeknek. Minden 10 ápoltra egy rendtag jutott.

A Császár-fürdőt az Irgalmasrend 1806-tól kezdődően a XIX. sz. végéig bérbe adta, és az így befolyt bérből, az alapító szándéka értelmében, a szegény betegeket ingyen gyógykezelte.

Az irgalmasok a bérlet ideje alatt is gondozták a fürdőt, és fokozatosan fejlesztették. 1842-ben újjá építették klasszicista stílusban.1860-ban férfi és női uszodát, és gőzfürdőt létesítettek. 1926-ban versenyuszodát avattak fel.

Az irgalmas kórházban külön elmeosztály működött, mígnem 1861-ben a kórházzal átellenben lévő nyaralót megvásárolták, és abban önálló elmebeteg ápoldát rendeztek be.

Az irgalmasoknak fejlett módszerekkel dolgozó tébolydája 1900 végéig működött, és a lipótmezei Országos Tébolyda felállításáig töltötte be fontos feladatát.

A Császár-fürdő építésével párhuzamosan, ugyancsak Hild József tervei alapján, 1844-ben épült meg Budán, az Országút másik oldalán, a Szent István kápolna és a vele szoros egységet képező kórházi traktus.

1834. Szatmárnémeti

Az irgalmasok 1834-ben telepedtek le Szatmáron. A rendházat és templomot 1839-ben a szent emlékű Hám János püspök és Leonhard János Mihály tábori püspök alapította, és támogatta működését.

Megjegyzés!

A kórházi helyzet Magyarországon a XIX században, noha számos ispotály épült, a betegség köré a kitaszítottság képét rajzolta. A haldokló betegekkel teli fekvőcsarnok víziója riasztóan hatott. Olyan nagy volt a kórházaktól való idegenkedés, hogy a falusi ember nagyobb csapásnak tartotta a kórházba jutást, mint magát a betegséget.

Az Irgalmasrend működése ezt a képet változtatta meg betegápoló tevékenységének magas színvonalával, áldozatos beteggondozásával. Az irgalmas testvérek „újítása” volt például az, hogy egy ágyban csak egy beteg feküdhetett.

Magyarországon 1848-ban 92 kórház működött, kb. 3000 ággyal. Száz ágynál többel csak a pesti Szent Rókus, a Budai és a Pozsonyi Irgalmasrendi és a Szegedi Városi Kórház rendelkezett.

A 3000 ágyból 453 volt az Irgalmasrend tulajdonában, ami az akkori országos ágyszám 15,1 %-a.

1856. Önálló Magyar Rendtartomány

1856-ban, 13 intézménnyel megalakult az Önálló Magyar Rendtartomány.

István nádor és báró Eötvös József vallás –és közoktatásügyi miniszter az 1848. szeptember 5-én kelt rendelettel a magyarországi irgalmas kórházakat az osztrák tartománytól elválasztotta, és kimondta egy független, Magyar Irgalmasrendi Tartomány létrejöttét.

Scitovszky János hercegprímás előterjesztésére 1856. március 14-én a Szentszék is jóváhagyta a szétválást. A Magyar Rendtartományt a Boldogságos Szűz oltalma alá helyezték, Pozsony székhellyel.

Simor János bíboros hercegprímás 6777/1887. évi rendeletével az Irgalmasrend tisztjévé tette a Szent Jobb vitelét a Szent István napi körmeneten. Ennek értelmében 1943-ig – néhány év kivételével – az Irgalmasok vitték a Szent Király jobbját a körmeneteken.

1903. Új Budai Kórház

Budapest székesfőváros közgyűlése 1889. szeptember 28-án hozzájárult az új Irgalmasrendi Kórház építéséhez.

Az újjáépített kórházat 1903. szeptember 29-én ünnepélyesen átadták rendeltetésének.

Az új kórháznak belgyógyászati, sebészeti, gyermekgyógyászati, bőrgyógyászati, orr-fül-gégészeti, szülészet-nőgyógyászati, és ortopédiai osztálya volt.

Ebben az évben, 1903-ban került az Önálló Magyar Rendtartomány székhelye Budapestre.

1906-ban Gasser Cassián, az Irgalmasrend akkori Prior Generálisa írta látogatása alkalmával: „…külön ki kell emelnem a budapesti rendházat, amely valóságos mintakórházzá alakult, és mint ilyen nem csak külsejére és belső berendezésére nézve, hanem vezetése és igazgatása tekintetében is joggal sorakozik rendünk legjelesebb kórházai mellé”.

1920. június 4. Trianon

A trianoni békediktátum következtében elveszítette a Rend: Szepesváralját, Pozsonyt I-II, Temesvárt, Kismartont, Nagyváradot, Szakolcát, Zágrábot, Szatmárnémetit.

Csak öt intézmény maradt meg: Eger, Pápa, Vác, Pécs, Buda.

1940-45. második világháború

A Rend nagyszámban ápolta a II. világháború sebesült katonáit.

A kórház az 1944-45. évi budai ostrom alkalmával súlyosan megsérült. Az Üstökös utcai szárnyát súlyos bombatalálat érte. Gonda Fausztin és Pap András rendtársak a helyszínen meghaltak.

Amint elült a csatazaj, az irgalmasok azonnal hozzáláttak a kórház romjainak eltakarításához és lakhatóvá tételéhez. Simon Gábor Gyula budai perjel volt, az újjáépítés fáradhatatlan szervezője. Működése azonban útjában állt az ateista-kommunista hatalomnak. 1949-ben elfogták és ismeretlen körülmények között kivégezték.

1950. szeptember 7.

1950-ben, az ország területén működő szerzetesrendeket feloszlatták.

Az 1950. július 2-án kelt 25/1950-es sz. törvényerejű rendelet a gyógyszertárak állami tulajdonba vételét rendelte el.

Az 1950. szeptember 7-én kelt 34/1950-es számú rendelettel pedig az összes női és férfi szerzetesrend működési engedélyét felfüggesztették.

A szerzeteseknek el kellet hagyniuk rendházaikat, és a szerzetben folytatott munkakörüket elvesztették.

1950-ben a Magyar Rendtartománynak 46 tagja állt a gyógyítás szolgálatában: 3 orvos, 12 gyógyszerész, 4 kórházlelkész.

1990.

A Betegápoló Irgalmasrendet az 1990. évi IV. tv. alapján, a Baranya Megyei Bíróság pk. 60. 173/1996/2 sz. jogerős végzése szerint, 6-os sorszám alatt, nyilvántartásba vették.

Jelenleg három kórházban: Buda, Pécs, Vác történik gyógyító tevékenység.

Érden pedig idősek otthonát működteti a Rend.

Láthatjuk, hogy a hazai kórházi intézmények fejlődéstörténetének egyik legtekintélyesebb fejezete a Magyar Irgalmasrend története. A Rend a kórházait oly időkben alapította, amikor kórház, de még orvos is, nem is szólva a szakszerű ápolásról, nagyon kevés volt az országban. Még a vagyonos ember is nehezen jutott orvosi segítséghez, a szegény néposztály a legnehezebb viszonyok között sínylődött, amikor feltűntek az ország legkülönbözőbb pontjain az irgalmasok kórházai.

Éppen a szegényekről való gondoskodás volt az irgalmasok munkálkodásának előterében. Az a tény, hogy az Irgalmasrend a krisztusi szeretet kimeríthetetlen forrásából veszi erejét, hogy évszázados történelmi hagyományokra támaszkodik, hogy kész szervezettel áll a közegészségügy szolgálatában, mindig érdemes bizalomra bírta, bírja azokat, akikre a népegészségügy van bízva. A Rend mindig megmutatta, hogy bármennyire gyarapodott is jövedelme, mindenkor hű maradt alapítójának fenséges eszméihez. Szegénységi fogadalmát soha meg nem törte, összegyűjtött filléreit sohasem a maga kényelmének növelésére, hanem kizárólag szenvedő embertársai gyógyítására, ápolására fordította.

Ha helyesen értelmezzük a jeleket, akkor ez azt jelenti számunkra, hogy a Betegápoló Irgalmasrend szellemiségére szükség van, és gyógyító munkáját az elesettek igénylik.

A Rendnek szüksége van világi munkatársakra is, olyanokra, akik elfogadják küldetését, és a rendtagokkal együttműködve fordulnak a szenvedők felé.

Három tényező talál egymásra: A betegek igénye, a Rend küldetése, és a Rend célkitűzéseit magukévá tevő világi munkatársak együttműködése.

Istenes Szent János szárnyaló ember volt. Ez a szárnyalás felfelé, a magasba irányult. Lope de Vega viziójában: „Úgy jössz, akár egy pille, majd másfelé irányítod röptödet.”

Veszélyeztetett időkben a gyógyulást keressük, amely a szárnyalás irányától függ.

Csodák Kubában:

Egy rákos kislány meggyógyul, Raúl Castro misére megy

Beszámoló egy irgalmasrendi betegápoló boldoggá avatásáról

Kuba, Camagüey, 2008. november 29. szombat. Reggel nyolcra a város külső kerületében levő Plaza de la Caridad és a környező utcák megtelnek hívekkel. Olyan sokan jönnek, hogy az állami sajtó a híradásokból a számadatot jobbnak látja kihagyni. A párt hivatalos lapja, a Granma, címlapon tudósít az eseményről, de a tér nevét azért „Libertad”-ra módosítja. A szigetországnak talán nincs olyan lakója, aki ne tekintene lázas várakozással az esemény elé: az egyház az oltár dicsőségére emeli a „Szegények atyja” és az „Irgalmasság apostola” nevekkel ékesített irgalmasrendi szerzetest és betegápolót, Olallo testvért.

José Olallo Valdés 1820-ban született Havannában. Lelencházban és árvaotthonban nevelkedett, innét került a Betegápoló Irgalmasrend helyi közösségébe. 13 évesen egy kolerajárvány alkalmával már részt vesz a betegek ápolásában. 1835-ben Camagüeybe helyezik, ahol élete végéig szolgálja a szegényeket és a rabszolgákat. A rend kétszáz éves kórházának államosítása után is a helyén marad. Társai sorban elhalnak mellőle, így utolsó kubai testvérként szerzetesi fogadalmaihoz mindhalálig hűen 13 éven keresztül egyedül él. Napról napra tanúbizonyságot tesz rendkívüli tudásáról és ügyességéről a betegápolás terén. Szabadidejében gyerekeket tanít írásra, olvasásra, hittanra. Esténként legkedvesebb tevékenységét gyakorolja: rózsafüzért imádkozik szegényeivel. Életét egészen betölti rendjének karizmája, a hospitalitás, vagyis a szenvedők szolgálata. A rend alapítójának, Istenes Szent Jánosnak a példájából merítve válságos helyzetekben is lélekjelenléttel és józanul tud cselekedni. Nem fél a ragályoktól. A függetlenségi háború alatt egyszerre ápolja az ellenséges felek sebesültjeit. Csodálatos módon mégsem éri soha semmi baj. Ismeri a különféle orvosságok elkészítésének fortélyait. Akár a folyosót kell felmosni, akár műtétnél asszisztálni, mindent a legnagyobb gonddal végez. 1889. március 7-én, Istenes Szent János ünnepének vigíliáján hal meg. A nép hamvai fölé, melyek már több mint száz éve vonzzák a gyógyulást keresőket, közadakozásból egy mauzóleumot emeltet. Halálának centenáriumakor a rend generálisa ígéretet tesz, hogy az Irgalmasrend visszatér Camagüeybe és kezdeményezni fogja Olallo testvér boldoggá avatását. 1999-ben a régi kórház szomszédságában megalapítják azt az idősotthont, amely által azóta Istenes Szent János fiai újra jelen vannak a városban. Miután Olallo testvér tiszteletének a ténye megállapíttatott, életszentsége bizonyítást nyert és közbenjárására gyógyulások történtek, megnyílik az út a boldoggá avatás előtt. Erényeinek hősiességét egyházmegyei szinten 2006-ban ismerik el, a pápa pedig 2008. március 15-én Daniela Cabreros gyógyulását valódi csodának nyilvánítja.

A téren felépített oltárpódiumon álló mikrofonhoz először a magyar alapítású Szociális Testvérek helyi közösségének egyik tagja lép, a fiatal csokoládébőrű nővér a bevezető részt moderálja. Ezt az énekpróba követi. Ebbe mi is könnyen belekapcsolódunk, hisz egy merész ötletet követve az ünnepi himnuszt a népszerű kubai szerelmes ének, a Quantanamera dallamához igazították. Egy perc gyakorlás után a refrént már mindenki kívülről fújja:

„Santo cubano, a los enfermos cercano. Santo cubano, del pueblo camagüeyano.”

Aztán izgatott moraj fut végig a tömegen: népes kíséretével elfoglalja a helyét Kuba köztársasági elnöke, miniszterelnöke, hadseregtábornoka, a Kommunista Párt központi bizottságának titkára, Raúl Modesto Castro Ruz. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy nem fogják kihagyni a meghívottak listájáról, mégis csak kevesen gondolták, hogy el fog jönni. Ahogy nem tudhatjuk, hogy annak idején miféle hatások érhették a jezsuita gimnázium egykori diákját, akiből később a forradalom keményvonalas ideológusa vált, ugyanúgy csak találgathatjuk, mi járhatott a fejében a mise kezdetén, amikor a szituációból következően lehetetlen volt kitérnie az elől, hogy a bevonuló főpapok felé nyújtott jobbját sorra elfogadja. Nem férhet azonban hozzá semmi kétség, hogy az állam és az egyház közeledésének a tíz évvel ezelőtti pápalátogatáskor elindult de azóta megtorpant folyamatának ez a gesztus új lendületet adott. Egy biztos: aki Olallo testvérről tudja, hogy rendkívüli adottsága révén bölcsen tudott a pártoskodók között közvetíteni, az ezt az eseményt egyértelműen a közbenjárására történt csodák közé sorolja. (Elképzelem, ahogy Raúl – mielőtt elhelyezi a pártkincstárban – az ajándékba kapott díszes kötésű bibliába lopva beleolvas.)

A bűnbánati részt követően Camagüey érseke, Juan García Rodríguez felolvassa a pápai dekrétumot, mely Olallo testvért a boldogok sorába iktatja. Leleplezésre kerül a hatalmas méretű arckép, fehér és sárga színű léggömbök majd galambok szöknek messze magasba a büszke királypálmák fölé, az azúrkék ég felé. A fergeteges salsa ritmusára allelujázó karibiak nagy örömére négy irgalmasrendi testvér behozza és az oltár mellett elhelyezi rajongásig szeretett szentjük aranyozott urnában elhelyezett földi maradványait, melyeknek tisztelete immár hivatalosan is jóváhagyott. A mise végén pompásan díszített ereklyetartókban minden jelenlevő püspök kap belőle egy-egy partikulát, mely minden bizonnyal egyházmegyéje legbecsesebb kincsei között kap majd helyet. Aztán José Saraiva Martins bíboros, a Szentté Avatási Kongregáció előző prefektusa, elkezdi szentbeszédét: „Örömmel érkeztem erre a csodálatos földre, mely a legszebb, melyet emberi szem valaha látott. Nagy öröm ezen a szigeten lennem, ahol 500 évvel ezelőtt állították fel a Megváltó keresztjét”.

A boldoggá avatási per során az Olallo testvér közbenjárására történt csodák közül Daniela Cabrera Ramos esetét tárgyalták. Az akkor hároméves camagüey-i kislány a Non-Hodgkin (Burkitt) limfóma 3-4. stádiumában erős hasi fájdalmaktól és veseelégtelenségtől szenvedett. A plébániaközösség és a szomszédok Danielita szüleinek Olallo testvér közbenjárásában való hitét látva rendszeresen összejöttek imádkozni a kis betegért, akinek egyre rosszabbodó állapota imájukat csak intenzívebbé tette. Állhatatos imájuk gyümölcseként 1999. szeptember 18-án, egy szombat délután, bekövetkezett Danielita teljes gyógyulása.

A felajánlási menet újabb katartikus élményben részesíti a jelenlevőket. Hátul kettéválik a tömeg, és Danielita előrevonul nővérével, édesanyjával és édesapjával. Átadják az áldozati adományokat, aztán a kislány sorra megcsókolja a koncelebráló püspökök arcát. Most 12 éves. Angyalian tiszta tekintete, elbűvölő szépsége, méltóságot sugárzó megjelenése az eddig még hitetlenkedők számára is bizonyítja, hogy gyógyulása teljes. Igen, ez Isten műve! Hosszú, kibontott fekete haja szelíd béketranszparensként hirdeti az Hasta la Victoria Siempre! vértől ázott szigetén: Christus vincit! Aki még most is érzelmei leplezésével bajlódik és nem engedi szabadjára örömkönnyei áradatát, az semmit sem ért az egész ünnepből és hiába utazott – mondjuk mint mi Budapestről – kilencezer kilométert. Danielitát egy interjúban a csoda felől faggatták. Ő erről szerényen csak ennyit vallott: „Szolgája, Olallo testvér közbenjárására történt gyógyulásomat egyedül Jézus Krisztusnak köszönhetem.”

A szentmise végén a nap már magasan jár. Az ereklyéket egy olvadó aszfalttal borított szélesebb utcán majd forró betonsikátorokon át vezető útvonalon a városközpontban levő Istenes Szent János templomba viszik. Egy bajor rendtársammal odasodródunk a Santa Clarából, Che Guevara városából érkező zarándokcsoport kellős közepébe. Ők minket ásványvízzel, mi meg édességgel kínáljuk őket. A rezesbanda fáradhatatlanul fújja, hullámzik a tánc, zúg a taps, zeng az ének. Negyedóránként újabb és újabb dallamot improvizálnak, melyre pár taktus után ott helyben a Jézus Krisztust, az El Cobrei Szűzanyát vagy éppen az Olallo testvért dicsőítő zsoltárszöveg is megszületik. A kapualjakba tolószéken kihozott aggastyánok, a járdán felállított borbélyműhely vendégei, a tetőn játszadozó félpucér gyerekek és a szovjet harckocsiszállítóból átalakított busz tolongó utasai mind integetnek és velünk ujjonganak. Odaérünk az öreg kórház templomához. Olallo testvér földi maradványait ezentúl itt fogják őrizni, ahol 54 éven át élt, dolgozott, imádkozott, és amelynek falain kívül csak egy alkalommal töltött el egy éjszakát, de azt sem önszántából. Az emberek – köztük sok beteg – kettesével, fegyelmezetten járulnak a templomkapuban felállított ereklyetartóhoz és mindegyikük valamilyen módon lerója a tiszteletét: egy szál virággal, egy képecskével, rózsafüzérrel, egy érintéssel, csókkal vagy éppen az urna előtti fényképezkedéssel.

Vége van az ünnepségnek. Lassan szállingózik a tömeg, kiürül a tér, utolsóként a rendőrök is elsomfordálnak valahová sziesztázni. A templomban hűvös van. Nem sietünk. Jó itt időzni – szótlanul, gondolatok nélkül, hiszen már az imánk is elfogyott. Csak állunk Olallo testvér mellett és érezzük, hogy eltölt bennünket a belőle áradó természetfeletti erő.

Koncz Asztrik OH

Az Istenes Szent Jánosról
Elnevezett Irgalmasrend
(Fatebenefratelli)
a világban

Az Irgalmasrend Spanyolországból ered. Alapítójának, Giovanni Ciudad-nak halálát (1550. március 8.) követ?en meglepően gyorsan elterjedt Európában. 1586-ban, nem egészen 40 évvel a későbbi Istenes Szent János halála után követői már 79 kórházat alapítottak Spanyolországban. 1595-ben Olaszországban a rend kezelésében 29 kórház m?ködött, és öt évvel később az irgalmasrendi szerzetesek jelen voltak Franciaországban, Ausztriában, Prágában, Krakkóban, Pozsonyban és Dalmáciában.

Amerika meghódítóit követve, a Rend átkelt az Atlanti óceánon, ás kórházakat alapított Havannában, és a perui Limában. A 17. század végén az Antillákon is dolgoztak, Guadalupe és Martinique szigetén.

A rend terjeszkedése két autonóm “kongregáción” keresztül történt, Olaszországból és Spanyolországból. A spanyol kongregáció f?leg az ibériai félszigeten, Latin-Amerikában, ázsiában (leginkább a Fülöp szigeteken) terjeszkedett, és kisebb mértékben Afrikában is. Az olasz kongregáció Közép és Kelet Európában növelte jelenlétét, de olyan messzire is eljutottak, mint az Antillák és Kanada. A spanyol kongregáció nagy veszteségeket szenvedett a napóleoni háborúk alatt, 1835-ben a spanyol kormány ki?zte a testvéreket szinte valamennyi intézményükb?l és megtiltotta újoncok felvételét. 1850-ben meghalt az utolsó spanyol elöljáró, majd megtörtént a két kongregáció egyesítése, a rend ismét fejl?désnek indult.

A XX. századra a rend eljutott mind az 5 világrészre. Ebben az évszázadban is számos megpróbáltatás érte őket: a spanyol polgárháborúban 99 testvért öltek meg, a II. világháborúban számos kórházuk megsemmisült, a volt szocialista országokban pedig betiltották működésüket.

A rend tagjai végzik Vatikán egészségügyi ellátását és vezetik híres vatikáni gyógyszertárukat. Jelenleg 217 kórházuk van, és 1510 szerzetesük.
Az Irgalmasrend Magyarországon

Az irgalmas testvérek magyar földön 1650-ben Szepesváralján telepedtek meg, majd 1672-ben Pozsonyban, 1737-ben Temesváron, később Nagyváradon (hajdani épületükben jelenleg is kórház és gyógyszertár működik.) A XVIII. század vége felé már 8 rendházuk és kórházuk volt. 1834-ben megtelepedtek Szatmáron. 1856-ban 13 intézménnyel megalakult az önálló magyar rendtartomány. Trianon után csak 5 intézményük maradt: Eger, Vác, Pápa, Pécs és Budapest városokban.

Vagyonuk nem volt, intézményeiket ágoston és Istenes Szent János szellemében munkájukból ás adományokból tartották fenn. 1950-ben a magyar rendtartománynak 46 tagja állt a gyógyítás szolgálatában, köztük 3 orvos, 12 gyógyszerész és 4 kórházlelkész.

1989-ben megkezdődött a magyar tartomány újjászervezése. Irgalmas testvérek Pécsett és Budán élnek, váci kórházukat a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen működtetik.
Istenes Szent János
Az Irgalmasrend
Megalapítója

Született Montemor-o-novo-ban, Portugáliában, 1495. március 8-án. 8 éves korában megszökik otthonról és egy gazda pásztornak felfogadja. Itt megtanul írni olvasni, beletanul a gazdálkodásba. 20 évesen katonának áll, a spanyol-francia háborúban megsebesül, majd fogságba esik. Itt majdnem felakasztják. Beáll abba a hadseregbe, amely a törökök ellen harcol Bécsnél, és hadjárat befejezése után becsületben elbocsátják. Afrikába készül, hogy ott segítségére legyen a fogoly keresztényeknek, és talán dics?séges vértanúságot is szenvedjen. Avilai János hatására megvilágosodik számára Isten hívása: a rászoruló szegény betegeken kell segítenie. Kemény munkába vág ekkor: éjszaka fát gyűt és nappal eladja. árából élelmet és orvosságot vásárol a vagyontalan betegeknek. Hamarosan házat bérelhet, odahordja betegeit, és önfeláldozóan ápolja ?ket.

Szentségének híre elterjed, és nemsokára már nem kell kéregetnie; az emberek odahozzák neki a szükséges dolgokat, és a granadai érsek is er?teljesen támogatja. Tuy püspöke jóváhagyja az Istenes János nevet, amelyet az emberek adtak neki. Készíttet számára egy köntöst, hogy megismerjék róla, és meghagyja, hogy segítőtársai is olyat viseljenek. Az általános tisztelet, amely Jánost körülveszi, óriásira n?, amikor egy nagy kórház égése alkalmával egy sereg beteget a vállain a szabadba cipel. Egy hajszála sem perzselődik meg sem neki, sem egyetlen betegnek, pedig a láng kellős közepén járt.

A betegek szolgálatában, megfeszített munkában eltöltött 13 év meglehet?sen felőrölte erejét. Miután az érsek föladta neki a betegek szentségét, Istenes János meghalt ötvenötödik születésnapján, 1550-ben Granadában.

Műve egyre jobban elterjedt, végül harminchat évvel a szent halála után V. Sixtus pápa kánonilag is megerősítette a közösséget Irgalmas testvérek néven.

Istenes Jánost 1690-ben avatták szentté. XIII. Leó pápa a földkerekség összes kórházának és betegének mennyei pártfogójává nyilvánította, s nevét belefoglalta a haldoklók egyházi imájába. ünnepét 1714-ben vették föl a római naptárba, március 8-ra.

MEGHÍVÁS A RENDBE

Meghívás az Irgalmas Rendbe
Reményteli szívvel hívjuk a Betegápoló Irgalmas Rend szerzetesi közösségébe azokat az ifjakat, akik az átalakuló magyar egészségügy szolgálatában a legkiszolgáltatottabb testvéreink, a betegek ápolása által kívánnak részt vállalni. Az irgalmasrendi testvérek egyik jelmondatával várunk benneteket:
“Kapunk tárva, a szívünk még inkább”Az Irgalmas Rend magyarországi képviselője
Kozma Imre OH.
Cím: 1023. Budapest, Frankel Leó 54.
Tel: (36-1) 438-8400 /1266, 1440
E-mail: kozmaimre maltai.hu

A Rend magyarországi története

Előhang Hazánkban az 1990-es években már csak néhány örökfogadalmas irgalmasrendi szerzetes él. Ők tekinthetők a rend „szent maradék”-ának, ilyen szerzetesek Pécset Hillár atya, és a Budai kórház közelében működő Szent István kápolnában Laurus atya. Akik járatosak a szent könyvek és íratok tanulmányozásában, tudják hogy ez a fogalom „szent maradék” többször visszatér elsősorban a próféták írásaiban így, Ezdrás, Mikeás, Zakariás, és Ámosz, valamint Izaiás könyveiben. „Júda házának megmenekült maradéka gyökeret hajt alul, és gyümölcsöt hoz felül.”Iz. 37.31Ők, azon néhányak közé tartoznak ekkor, kik tovább adhatják egy szerzetesrend karizmáját, különleges elkötelezettségét tapasztalatát a betegápolás és gyógyítás vonatkozásában. Bennül élt a rendíthetetlen remény, minden reménytelenség ellenére, hogy a rend melynek tagjai, folytathatja betegszolgáló küldetését magyarhonban. Ők, úgy tűnik ennek a közösségnek azon „szent” maradékát alkották, akik gyökeret vertek alul és gyümölcsöt hoztak felül. A Betegápoló Irgalmas Rend a legjelentősebb betegápoló férfi szerzetesrend, amelyet a sematizmusok ebbe a kategóriába sorolnak. Ez a rend abban különbözik más szerzetesrendektől, hogy tagjai szinte teljes egészében laikusok; olyan szerzetesi fogadalmat tevő orvosok, gyógyszerészek, segédorvosok, műtősök, ápolók stb., akik rendi keretben élnek és vagy a rend kórházaiban, intézményeiben dolgoznak, vagy más fenntartásúakat vezetnek és ellátnak. Rendházanként csak egy-két felszentelt pap van, akik részint a rendtagok, részint az ápoltak lelki gondozását végzik.A magyarországi kórházak hálózatának kiépítésében nagy szerep jutott az országban, 1650-ben megtelepedő Irgalmasrendnek (Ordo Fratres Misericordiae = a férfi betegápolók rendje.). Ők hozzák létre az első gyógyszertárakat, ők fogalakoznak először az elmebetegek kezelésével, sőt a XVIII.-sz.-ban és a XIX.sz. első felében, a kormányrendeletek csaknem kizárólag az irgalmasok kórházaira bízták a járványos betegek ellátását, itt voltak ugyanis a legjobbak a kezelési és izolálási feltételek. A Betegápoló Irgalmas Rendet, – melyet még II. József sem számol fel, a kevés kivételek egyikeként, éppen az általa is elismert „hasznossága” és közjó érdekében végzett kimagasló érdemei miatt- 1950. szeptember 7.-én, a 24/1950-es számú rendelettel, mint sok más rendet felszámolják, kórházait és intézményeit államosítják, szerzeteseket szélnek eresztik. Az egyház és annak egy szerzetesi közössége: látható társaság, és szellemi közösség „isteni és emberi elemekből” áll. Az egyházat annak közösségét egy szerzetesrendet az isteni elem” figyelembe vétele nélkül megérteni nem lehet. Az elemzés tárgya azonban csak az „emberi elem” egy adott közösség emberi arculata lehet. Ha a jelen problémáit, gondjait, feladatait és a jövő tennivalóit némiképp meg akarjuk érteni akkor az elemzés elengedhetetlenül szükséges. Ha azok, kik a Betegápoló Irgalmasrend munkatársai lehetnek, céljuk kell, hogy legyen, a rendnek, mint a betegek felé különös módon is forduló emberi közösségnek a megértése.Ha azonban meg akarunk érteni egy közösséget ismernünk kell, a közösségi élet szabályait és az illető közösség történetét fejlődését. Egy közösségnek mely a rend képviseletében és a rend tagjaival együtt fordul az elesettek felé szüntelenül vizsgálnia és az örömhír fényénél, értelmeznie kell az idők jeleit, hogy korszerű választ tudjon adni a felmerülő kérdésekre. Ismernünk és értenünk kell tehát azt a világot, amelyben élünk. Ha úgy tetszik a jelen világban működő Iragalmasrend megértésének legfontosabb feltétele, annak megértése hogyan alakult az ki?Amennyiben némi képet alkotunk a rend, mint intézmény történetéről, akkor talán megérthetjük azt, hogy a minket most körülvevő változások egyrészt szükségképpen megszüntetnek egyes hagyományos struktúrákat, másrészt csak olyan külső ruházatot tépnek szét, amely olykor egy intézmény igazi valóját takarja el szemünk elől. Ugyanakkor remélnünk kell abban, hogy a múlt gyertyalángjánál jobb láthatóak a jelen feladatai és tervezhető a jövő. Vagyis hinnünk kell, hogy egy vállság (a régi struktúrák formák átalakulásának válsága) valójában a megújulás föltétele. 1550.Amikor Istenes Szt. János Granadában 1550-ben meghal kórházat, és 12 társat hagy maga után. Mindezt első munkatársára Antón Martinra bízza. Nem hagy hátra semmiféle szabályt vagy regulát.1552. MadridAntón Martin Madridban alapítja meg a II. kórházat. Ezt követően Andalúziában több hasonló intézmény születik.1572. – a közösséget V. Pius hagyja jóvá. Licet ex debito”Ebben az évben a pápa elé járuló két testvér egyike romában marad és előbb Nápolyban majd Rómában alapít kórházat.A Tiberis szigeti intézmény mindmáig a rend központi háza.1586. V. Sixtus laikus szerzetesrenddé nyilvánítja.Etsi pro debito” Engedélyezi a fogadalmakat és rendi káptalanok tartását.1587. elkészül az első konstitució1624. VIII. Orbán megadja a koldulórendi kiváltságokat. A rendalapító az „istenes” jelzőt tuy-i megyéspüspöktől kapja, VIII. Orbán a boldogok (1630), VIII. Sándor pedig a szentek (1690) sorába emeli. A rendtagok IV. fogadalmunkban a betegápolásra kötelezik magukat, akár életük árán is.1875. 10 tartomány 99 ház 1161 testvér

1997. 238 ház 1493 testvér

A XX. sz.-ra a rend eljut mind az öt világrészre. A kórházak elhelyezkedését és számát tekintve ugyan északi féltekei túlsúllyal. Ezen a rend legutóbbi nyilatkozatait tekintve napjainkban változtatni kíván és növelni igyekszik déli féltekei jelenlétét. A Betegápoló Irgalmasrend magyarországi története A magyarországi irgalmasrendi házak és kórháza letelepedését mindenek előtt a feldsbergi kolostorral kell kezdenünk, hisz ez volt az első kolostor mely Németországban illetőleg Ausztria területén alapítatott. Innen indul ki a többi osztrák sőt magyar rendházak alapítása is. 1650. Szepesváralja (Lubomirszki Szaniszló; lengyel koronaherceg)Magyar földön először, 1650-ben Szepesváralján telepednek meg. Első fontos kórházát és templomát az észak magyarországi Szepes vármegyében alapította Stanislaus Lubomirsky herceg, lengyel korona marsall aki az Irgalmasok számára templomot is épített Istenes Szent János tiszteletére. Az itteni szerzetesi testület alkotta az első miserecordiánus konventet hazánkban, mely szervezetileg a német tartományhoz tartozott. Egyes források szerint 1772-ig más források szerint csak 1730-ig, a kórház lengyel irányítás alatt állott és a lengyelországi tartományhoz tartozott. A fenti tények miatt sokan nem tekintik anyaháznak a szepesváraljait és a későbbi, de magyar alapítású pozsonyi házban tiszteleik az első magyar alapítást és anya kolostort. Ezt a rendházat a későbbiekben tűzvész pusztítja el, és nagyon nehezen áll talpra. 1669. (1672.?) Pozsony (Szelepcsényi György hercegprímás)Pozsonyban alapítanak kórházat Szelepcsényi György hercegprímás hathatós anyagi támogatásával. Egyes források ezt az alapítást tekintik hazánk legrégibb házának mivel emberbaráti érzelmeiről ismert Szelepcsényi György hercegprímás alapitja, és az Irgalmasrend magyarországi betelepítését is neki tulajdonítja sok írás. A Bécset vívó török sereg visszavonulóban 1683-ban feldúlja a várost és a kórházat. Szelepcsényi hercegprímás 1685-ben 1040 forintot adományoz a rendnek, és 1688-ban megveszi számukra a Csáky-féle házat, és az ennek szomszédságában lévő telkeket. Így 1699-ben templom épülhet számukra. Kolonics Lipót bíbornok 1723-ban megveszi számukra báró Moholányi János házát, melynek telkén Moholányi áldozatkészségéből nagy klastrom ás kórház épül. Ezt terjedelmes gyógyszertárral is ellátták. Érdemes kiemelni, hogy sokak szerint e pozsonyi rendház mintegy anyaháza a többi magyarországi rendháznak. A helytartó tanács segítségével 1728-ban újjáépítik az időközben megrongálódott épületeket. Egyes iratokban dícsérőleg emlékeznek meg e házról és így az sem véletlen, hogy innen származik az 175. évi Torkos Justus János-féle „Taxa-posoniensis” ; az első szakszerű árszabály gyűjtemény. Pozsony vármegyét, a XIX. sz. elején a haza aranykertjének nevezeték, és kórházainak száma vetekedett Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegyével. Pozsony városában működő Irgalmasrendi Kórháznak ekkor már 62 ágya van. A lábadozók számára, külön kórház rész állt rendelkezésre. A kórház fontos szerepet játszik a pozsonyi pestisjárvány (1710-1713) idején és az 1848-1849 forradalomban.IX. Ince pápa rendeleteA török elleni felszabadító háború kezdetén XI. Ince pápa elrendeli, hogy a harci seregeket könnyen szállítható tábori kórházak kísérjék. A beteg és sebesült katonák ápolására az irgalmas rendet kérték fel. A szervezésben nagy szerepet játszó Buonvisi bécsi nuncius elmondja, hogy az erre a célra jól kiképzett irgalmas barátok fizetést nem kapnak, ingyen, egyedül a krisztusi szeretettől indítva teljesítik nemes hivatásukat. A pénzért dolgozó ember sohasem mutat olyan áldozatkészséget, mint a szeretetből működő. 1684. BudaÍgy jöttek Budára 1684-ben – a vár első, sikertelen ostroma alkalmával – pater Cruchten József vezetésével az irgalmas barátok, és hat hetet töltöttek áldozatos betegápolással a kor színvonalához képest elsőrangúan felszerelt tábori kórházban. 1686. BudaBuda visszafoglalásakor, a budai katonai táborban ugyancsak az irgalmasok voltak a betegápolók.XI. Ince pápa szándékát követő irgalmas szerzetesek önfeláldozását a sérült katonák gondozása terén mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy több szerzetes névét is tudjuk akik a tábori kórházi szolgálat során életüket vesztették, hívatásuk teljesítése közben.1692. szeptember 29. Pest (Széchenyi György)Széchenyi György esztergomi érsek, minden idők legnagyobb magyar mecénása, nagy összegű alapítványt helyezett el az esztergomi káptalannál 337,000 rajnai forint értékben hogy ebből Pesten egy katonai invalidus házat Pozsonyban pedig egy általános menházat hozzanak létre. Mint írja: „Gyakran tapasztalván, hogy őfelsége vitézei közül milyen sokan megromlanak, megcsonkulnak, megsántulnak, és tábori szolgálatra alkalmatlanokká válnak: hogy azért ne kényszerüljenek koldulni, ablakok alatt heverni s a hideg miatt meghalni, Isten sugallatára katonai menhelyet emelünk és alapítunk”1Kir 2.1-2.3Amikor eljött a napja, hogy Dávid meghaljon, megparancsolta fiának, Salamonnak, s azt mondta: „Nos, most mindenek útjára lépek. Légy bátor és bizonyulj férfinak!Tartsd szemed előtt, amit az Úr, a te Istened parancsol, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, és kövesd sugallatait, amint írva van Mózes törvényében, hogy minden sikerüljön, amit csak teszel, amibe csak belefogsz,Igen a törvény ismerte; …… elsajátíthatjuk, ismerhetjük minden betűjét, betéve tudhatjuk minden sorát, mégsem válik, válhat sajátunkká. A törvény ismeretével szinte együtt ismerjük meg annak megkerülési lehetőségeit. A sugallattal másképp, áll a dolog, úgy tűnik a sugallat és annak meghallása először is, feltételez egy belső misztikus kapcsolatot Istennel. Aki képes a sugallatok meghallására, felfogására, az a törvény lényegét, szellemét képes megragadni; mi több képes lesz a törvény szellemében élni és cselekedni. A sugallat tehát a törvény üzenetét közvetíti, a törvény betűje helyet, annak tartalmát és lényegét. Erre élőpélda Széchenyi György ki nemcsak korának, de mint mondják minden idők legnagyobb mecénásának tartott magyar nemzet. Négy évtizedbe tellett, míg a nemes szándék valóra vált (a késedelem oka, hogy a bécsi Udvari Kamara más célokra fordítja az alapítvány pénzét): az Invalidus-ház – a mai budapesti Városháza – alapkövét 1716-ban tették le, az épület azonban már 1732-ben beköltözhetővé válik:Az intézet négy falán belül minden található volt, ami a katonáknak és családtagjaiknak életfenntartásához kellett. Az épületben finom sütöde és pékműhely dolgozott. Volt külön szatócsuk, mészárszékük, ruharaktáruk és egyéb üzletük, melyeket a kereskedők háromévenként árverés útján béreltek ki. Az Invalidus-házban lakó kereken kétezer rokkant lelki gondozását, az itt lévő kórházban a betegápolást és a gyógyszertári teendőket az irgalmas rend tagjai látták el. A konvent fenntartása és hatékony működés céljából azonban azonnali pénzsegélyre is szükség volt. Széchenyi érsek közvetlenül 20,000 rajnai Ft adományozott a részükre. Minthogy pedig a Fratres Misericordiae sok különféle betegekkel nagy irgalmasságot cselekszenek, személyválogatás nélkül befogadják, gyógyítják orvosolják őket,gondjukat viselik, ezért megérdemlik a folyamatos támogatást” Széchenyi Gy. Páter Ernestus Herbst definitor és vicarius vezetésével már az intézménybe való beköltözés előtt megalakult a 6 tagú konvent, amelyben:Két felszentelt pap sacerdosKét orvos doctor medicusEgy gyógyszerész pharmacologusEgy segédgyógyszerész, fogalt helyet. A gyógyszertár elsősorban az Invalidus-ház szükségletének kielégítésére létesült, de szabad volt a pesti lakosokat is kiszolgálnia. Az épületben volt az irgalmasoknak Szent György katona vértanú tiszteletére épített temploma, erre emlékeztet a főbejárat fölött ma is meglévő huszártorony. Az építkezés teljes befejezése azonban csak 1742-ben történt meg. Tehát maga a teljes építkezés 1716-1742-ig tartott. Az építkezés ideje alatt azonban történik néhány olyan fontos esemény mely a rend életét jelentősen befolyásolta, hazánkban.

1723. Keresztély Ágost 1723: II. 96 tc. INDIGENATUSI JOGÁLLÁS

A Betegápoló Irgalmasrend hazai meghonosítása terén nagy érdemeke szerzett Keresztély Ágost esztergomi hercegprímás, aki elődjével Kolonits Lipót érsekkel ellentétben mindvégig azon fáradozott, hogy a magyar törvényhozás, törvényileg is biztosítsa az irgalmasrendiek intézményi honosítását. Egyházfői fáradozása eredményeképpen, a pozsonyi rendi országgyűlés az 1723:II. 96 tc.-ben ünnepélyesen törvénybe foglalta az Irgalmasrend hazai konventjeinek indigenátusi jogállását. Tehát ilyen módon is elismerték a rend konventjeinek kiemelkedő eredményeit. Indigenatus; nálunk a külföldinek 1848 előtti jogunkban külön törvénnyel kitűntetésképpen adományozott magyar állampolgárság, (honfiúsítás). Az intézményi indigeneátusi jogállásuk többek között azt is lehetővé tette, hogy jelentős mértékben hozzájárulhattak a gyógyszerészet fejlődéséhez. 1728. március 6. Pozsony Pozsonyban 1728 március 6.-án kapták meg a magyar királyi helytartótanács rendeletét és engedélyét, miszerint gyógyszerkészítményeiket mindenhol szabadon árusíthatják. Az irgalmas rendi atyák hivatásuk és rendi szervezetei alapszabályaik szerint a beteggondozásban minden segítséget megadnak, vállalják a sebészi operációkat is. Sőt orvosi ellátást nyújthatnak és nyújtanak is, un. külső betegeknek, városi polgári személyeknek is az intézményen kívül. A pesti konvent egészen 1780-ig a pesti katonai invalidus házban maradt, és ekkor a bent lakó katonák és hozzátartozóik létszáma már elérte a 2000- főt! 1726. Eger (Erdődy Gábor püspök)Egerben 1726-ban grf. Erdődy Gábor püspök alapítja meg a kórházat és letelepíti az irgalmasokat. Két év múlva nyílik meg a patika. Ugyancsak az Erdődy bőkezűsége folytán, királyi helybenhagyással alapítják meg a rendházat. Keszlerfy József szerint, Egerben az Irgalmasoknak van szabad téren 28 ágyat számláló kórháza, igaz a leírások szerint ebből csak 15 volt úgy felszerelve, hogy betegellátást is lehetett végezni rajtuk. A rendház építése 1850-ig folyt, de egy része kiépületlen marad egészen 1843-ig. Ekkor Jaeckel Gordián akkori perjel adományából és más jótevők közreműködésével befejezik az építkezést és templomot is építenek. Említést érdemel, hogy a kórház finanszírozásához nem vették igénybe a boradót. Helyette inkább az aromatikus kivonatokat tartalmazó un. „Egri Víz” forgalmazását támogatták, olyan sikerrel, hogy a borjövedelmet pótolni tudta. Irgalmasok akkor kórházukban külön szobát létesítettek az elmebetegek elhelyezésére, ez volt a “Narrenzimmer”. Az egri kórház pszichiátriai ellátásáról első írásos emlék 1748-ból való. Az irgalmasok kórházában 1769-ben 454 beteget vettek fel, közülük 4 beteget ápoltak hypochondria diganózissal, egy betegnek pedig phrenesis /őrjöngés, dühöngés / volt a kórisméje. Sajnos, az alkalmazott gyógykezelésekről csak nagyon szegényes adatokkal rendelkezünk a szomatikus betegségek vonatkozásában, a pszichiátriai terápiákról nem maradt feljegyzés. A gyógykezelés ingyenes volt, a rend kórházába a más vallásúakat is felvették, és nem csak helybélieket. 1864-ben olvashatunk először hivatalos jelentést arról, hogy a kórházban 8 elmebeteget ápoltak. Ezután az elmebeteg-felvétel évről évre növekedett, 4 évvel később már 17 beteget ápoltak egyidőben, egy év alatt pedig a pszichiátriai betegforgalom 28-30 fő volt. A betegek elhelyezésére külön épület szolgált, 12 szobával, ennek helye nem ismeretes. Az ápolási költségeket részben a betegek és hozzátartozóik, részben az állam viselte. Megjegyzendő, hogy ebben az időben és még fél évszázad múltán is, a pszichiátriai betegek gyakran hosszú éveket töltöttek kórházban, sokszor ott is haltak meg. Kimutatás maradt fent az egri Irgalmas kórházban ápolt betegekről 1863-67 években. Összes betegforgalom 1863-67-ben: 2800 /5 év alatt 24 beteget kezeltek Mélakór, Hypochondria diagnózissal, senki sem halt meg. Őrültség, Mánia kórismével 40 beteget vettek fel, közülük 7 beteg halt meg. Delíriumtremens-e 26 betegnek volt, halálozás itt sem volt. Ezekben az években összesen csaknem 2800 beteget ápoltak. Míg 1871-ben az Irgalmas kórházban 28 szomatikus és 20 elmeágy volt, ez 23 év múlva 32 szomatikus és 80 elmeágyra változott. 1913-ban 120 szomatikus, 360 elmeággyal rendelkezett a kórház. Ez az aránytalan struktúra még az államosítás idején, 1951-ben is fennállott:164 szomatikus ágy mellett 220 elmeágya volt a kórháznak. 1769.-Eger Schola Medicinalis Eger érdekessége, hogy itt 1769-ben gr. Esterházy Károly püspök Bio-Orvostudományi fakultást alapított, a Schola Medicinalist, Az egyetem, jóllehet gondoskodott volna az orvosok utánpótlásáról, gazdasági okokból sajnos, csak négy évig álhatott fenn. 1783. II. József rendeleteII. József 1783.-ban az elmebetegek hivatalos ápolójává tette meg az Irgalmasokat. 1784-ben meglátogatta a rend egri kórházát és az ott tapasztaltak alapján teljes megelégedettségét fejezte ki, és megajándékozta a szerzeteseket. Ugyanebben az évben kiadott rendeletében előírja, hogy az elmebeteg papokat, szerzeteseket a legközelebbi Irgalmasrendi kórházba kell szállítani. Minden bizonnyal ez a rendelet nyitotta meg a kórház kapuit a rendszeres elmebeteg gyógykezelés és gondozás számára. 1737.– Temesvár (III. Károly)Temes vármegyében a megyeszékhelyen, Temesváron a Betegápoló Irgalmasrend kórháza 14 ággyal állt a betegek rendelkezésére. A temesvári hármas együttest „rendház-kórház-gyógyszertár” III. Károly király alapítja 1737-ben. A rendtagok önfeláldozó szerepet visznek az 1738 évi nagy pestisjárvány megfékezésében. Hősi szerepet vállnak a város 1849-es ostromakor, kivéve részüket a munkában és a bukást követő szenvedésekben. A rendi gyógyszertár reáljogát a belügyminiszter 1875-ben ismeri el. Mária Terézia egészségnevelő programja keretében Kismartonban, Pápán, Nagyváradon, és Vácon alakul kórház. 1757. Pápa (Esterházy Károly püspök)Veszprém vármegyében Pápán két főúr Esterházy Károly egri püspök és testvére Esterházy Antal gróf közreműködésével 1757-ben alapítanak az irgalmasok kórházat. Az általuk alapított kórház 27 beteg befogadására volt alkalmas. 1760.-(1730?) Kismarton (Esterházy Antal herceg)A Sopron vármegyében Kismartonban találunk egy ötvenágyas kórházat, amelyet az Irgalmasok még 1730-ban alapítottak. Az itt működő kórház külön szerencséjének tulajdonítják, hogy az Esterházyak mecenatúrája volt. A rendházat és „kórodát” Esterházy Pál Antal jótékonysága hozza létre. A kórházról magáról azonban csak annyi tudható, hogy „kár, hogy a megye szélén található”. A leírások szerint ebben a kórházban a nyári időben a fedett folyósokon is állítottak fel szükségágyakat.
1760.
NagyváradA Bihar vármegyei Nagyváradon több kórház is működött a múltban, közöttük a Miserecordianusok 16(22?) ágyas, városi legények és mesteremberek ellátását szolgáló kórháza. Az Irgalmasrend házát és kórházát Gyönygyösi György városba való kanonok alapítja. Ehrenfels Gáspár ugyancsak váradi kanonok bővíti tovább a rendi intézményeket. 1848-ban Szaniszló Ferenc püspök, Löfler János, Hoványi Ferenc, Szilasy János kanonokok további alapítványokkal növelik a váradi irgalmas lehetőségeket.

1763. (1771.?)-Vác (Migazzi Kristóf váci püspök)A váci irgalmas rendházat grf. Migazzi Kristóf bécsi érsek és helyettes váci püspök alapította. Ő telepíti le a városba az irgalmasokat 1763-ban. Bőkezű jótevője ő a rendnek, és 1764-ben a rend és kórház céljára alkalmas telket ajándékoz. Az írások szerint a váci rendház megalapításában nagy érdem volt Kreutz Abdo rendtagnak is. Eleinte a kórház gyógyszertárral nem rendelkezik. Ez a bécsi alapítású és a székesfővároshoz közeli rendi intézmény minden rendkívülisége ellenére az egyik legjobban működő egyházi gyógyító intézményként számon tartott kórház volt. Szükségleteinek jelentős részét a jól menő patika (melyet vásárlás útján vesz birtokba a rend 1808-ban), a hozzá számított borjövedelem (Egerrel ellentétben), a perselypénz, mise és magánalapítványok biztosították. Szakszerű pénzvitelükre jellemző, hogy befolyt jövedelmeiket kötvényekbe fektetik és a Váci Takarékpénztárba helyezik el.
1783
II. József rendeleteII. József 1783. július 10.-én Pozsonyban kelt iratával megszüntette Pest városában az Invalidus-házat. A rokkantakat Nagyszombatba telepítette, és az irgalmasokat is áthelyezte. Az épületből gránátos kaszárnya lett. Eredeti rendeltetésére ma már csak az oromzat latin nyelvű felirata emlékeztet. 1796. Pécs (Krautsack János György pécsi polgár)Baranya vármegye, Pécsen Krautsack János György tímár és molnár pécsi polgár által alapított kórháza nálunk az első polgári intézmény, melyet az irgalmas barátok működtetnek, kezdetben 12 ággyal, mely átlagosan 300 beteg ellátását végezte évente. Ez az alapítvány 1859-ben Szentmiklósy János Alapítványával bővül. A XIX. sz.-folyamán az egyik legkorszerűbb létesítménnyé válik, mert a 40 ágyas kórház elosztása nem közös kórterembe zsúfolódott, hanem szakágak szerint tagozódott. Belgyógyászata 24, sebészete 8 ágyas, két szobában elkülönítve 8 ágyas fertőző részleg is működött. 1796. Szakolca (gr. Batthyányi János) A szakolcai rendházat a kórházzal együtt gróf Batthyányi József bíbornok hercegprímás alapítja Szakolca város bőkezű hozzájárulásával. XVIII. sz. végeA XVIII.sz.-végére a Betegápoló Irgalmasrendnek már 8 rendháza és kórháza működik. 1803. (1804) Zágráb (Verhovac Miksa püspök) A horvátországi rendházat Zágrábban viszonylag későn hozták létre, egyedüli helyként ahol nőket is kezeltek. A zágrábi házat Vehovác Miksa alapítja. Hosszú időn át ez a kórház csak 40 betege befogadására alkalmas. A későbbiekben a kormány a Rendet felszólítja, hogy a horvátországi összes kórházi beteg ápolását vállalja el. Az Irgalmasrend ezt elvállalja és 1860-és-1880 között saját költségén 400 beteg fogadására alkalmas közkórházat építtet. A fenti adatokat és tényeket látva, ismerve a XIX. sz., különösen annak végének nagy lendülettel meginduló állami (1885. Szt. István; 1893. Szt. László; 1897. Új Szt. János; 1989 Szt. Margit kórház) és magán kórházépítések lendületét, meg kell állapítanunk, hogy a rend kórházait olyan időkben alapította, amikor nemhogy kórház, de orvos is alig volt hazánkban, szakszerű betegápolásról nem is beszélve. A szegényebb néprétegeknek pedig egyetlen gyógykezelési lehetőséget az Irgalmasok kórházai nyújtottak. Itt kell ismételten kiemelnünk, hogy a rend szociális elhivatottsága mellett kórházaik megbízhatóságát igazolja az a tény, hogy a XVII. és XVIII. sz.-ban a kormányrendeletek a járványos betegek kezelését az Irgalmasok kórházaiban rendelte el. Ugyancsak az ápolás a betegek felé forduló szeretet karizmájának magas szintű elismerése, hogy II. József 1783-ban kibocsátott rendeletével az elmebetegek gyógyítását is a rendre bízza.

A budai letelepedés. A rend már 1794-ben megszerzi a hatóságoktól a letelepedési engedélyt Budán. József nádor javaslatára, I. Ferencz császár és magyar király 1802-ben Cziráky Antalt nevezi ki a budai kórházépítés királyi biztosává. Marczibányi IstvánNapjainkban, szinte elképzelhetetlen, hogy e hazában éltek, élt olyan ember, aki nem világi előnyökért, elismerésért adakozott és dolgozott, hanem azért mert életcélja volt a jót tenni. Ilyen volt Marczibányi István, hívő ember, nemes, az elesettek, szegények és betegek felkarolója. Gazdag földesúr, hatalmas birtokok ura, de maga egyszerűen és szegényen él. Pártfogolta a magyar nyelv művelését, templomokat építtetett, iskolákat, kórházakat alapított. Legnagyobb és legjelentősebb alapítványa az irgalmas rendnek Budára való letelepítése és a Császárfürdő megvásárlása az irgalmas kórház betegeinek részére. Budán és Pesten a XVIII. század végén közegészségügyi szempontból szörnyű állapotok uralkodtak. A legnagyobb területű és abszolút magyar többségű Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegyében szinte kizárólagosan Pesten és Budán voltak kórházak. Budán a kórházak olyan szűkek voltak, hogy ha megfelelő szabályok szerint lettek volna elhelyezve az ágyak, és nem összezsúfolva, akkor igen csekély számú beteg ellátására lett volna csak lehetőség. Ezt a Várhegyen lakó Marczibányi István – korábban Csanád megyei alispán – jól ismerte. 1803.1803-ban tervezetet írt egy budai kórház létesítése érdekében. A kórház ügyében sorsdöntő levele 1803. augusztus 22. kelt: „Declaratio Infrascripti de qualiter fundalis Budae FF. Misericordia….” Tervezetében leszögezte, hogy meggyőződése szerint Buda közegészségügyét csak abban az esetben lehet fellendíteni, ha az országban eddig már a vidéki városokban tizenegy intézetet fenntartó irgalmas barátokra bízzák a létesítendő kórház kezelését. 1806. március 21.1806. március 21. Marczibányi István az Irgalmasrend letelepítése és a kórház létrehozása céljából megajánl 40,000 forintot; és megvásárolja az Országút 1. szám alatti házat és a fürdőt a 2. számmal jelezett épülettel és kerttel együtt és mindjárt másnap, azaz március 22.-én az irgalmasokra ruházza azzal, hogy a „fürdő jövedelméből annyi beteget és szerzetest tartsanak el, ahányat ebből eltartani lehet”. A Császárfürdő önkéntelenül kínálta azt a megoldást, hogy az új kórház a Császárfürdő közelében épüljön. 1806. június 24. A talajviszonyokat megvizsgáltatva, Riediger Máté tartományfőnök elfogadja, hogy a kórház ne a fürdő tőszomszédságában, hanem a Zsigmond utca (ma Frankel Leó út) és Vidra utca sarkán lévő ún. ácstelken (Zimmerplatz) épüljön fel. A kórház Heinricher Keresztély tervei alapján épül fel.

1806. október 15. ünnepélyes alapkőletételAz 1806. október 15. keltezéssel, feleségével kesselőkeői báró Majthényi Máriával együtt létrehozott Marczibányi Alapítványban rögzítették, hogy a használati jog átruházásával a Császárfürdő jövedelme „pro dote perpetuo” szolgáljon az építendő Irgalmasrendi Kórházban felveendő szegény betegek ellátására. Az új kórház alapkövét 1806. október 15-én tették le, azon a napon, amikor Marczibányi István aláírta az irgalmasoknak adott alapítólevelet. Az igazsághoz tartozik, hogy Marczibányin kívül a kisebb mozgalom indult a városban az anyagi feltételek előteremtése érdekében, szinte megmozdult az egész város, adakozott a Helytartótanács, a királyi kamara, a főurak és a polgárok is egyaránt. 1815. október 4.A kórház kilencévi kemény munka, rengeteg anyagi gond után, 1815. október 4-én nyílt meg. Ekkor vezették be ide ünnepélyesen az Irgalmasrendet. Erre az időszakra (1815. szeptember 26.) készült el az un Marczibányi szárny. Az építkezés teljes befejezése 1817. augusztus 3.-ával a városi szárny megépülésével zárul le. A budai kórház tehát két részből állott:a Marczibányi alapítványból és avárosi osztályból.Így a budai városrész beutaltjait is fogadták, és szoros kapcsolatot tartanak fenn a későbbiekben a Szent János kórházzal.Az utóbbi betegeinek eltartásához Buda is hozzájárult, ezért a kórház legnagyobb támasza a város volt. A városi osztály sorsa minduntalan megújításra szoruló szerződésektől függött. Anyagi kérdésekben szinte állandó nézeteltérés volt a rend és a város között. Ebben az időben az irgalmasok kórházában mintegy 120 beteg korszerű ellátása történik folyamatosan: 41 beteg a Marczibányi alapítványból, ugyancsak 41 beteg ellátása a város fedezte költségekből történik, míg a többi betege ellátásának költsége a budai cégek és egyéb adományok felhasználásával történik. A többi budai és pesti kórház körülményeivel összehasonlítva a korabeli beszámolók és írások kiemelik, hogy óriási haladást és fejlődést jelentett az irgalmasok intézete. A budai irgalmas kórház mind felszerelését, mind orvosait tekintve a lehető legjobbat nyújtotta a szegény betegeknek. Minden 10 ápoltra egy rendtag jut. 1830-ban a rendi kórház tevékenyen részt vesz az un. nagy kolerajárvány felszámolásában.1838-ban a nagy pesti árvíz alakalmával hősies helytállással igazolják a rend tagjai a beléjük vetett bizalmat. A CsászárfürdőE fürdő a régi királyi okmányokban „aqua calidae superioris” formában kerül említésre. Szolimán szultán és nagyvezíre Szokoli Musztafa 1570-ben felépítik a klasszicista és modern épületek között ma megbúvó, de máig álló un. Törökfürdőt. A fürdőt magát a későbbiekben nagy látogatottsága miatt Veli bég bővíti. 1806.1806-ban megtörténik a Császárfürdő vizének elemzése Winterl József, Kitaibel Pál, és Brand Ignác egyetemi tanárok vezetésével. Látható, hogy a források vize a tudományos érdeklődés homlokterébe kerül és a professzorok munkájukról, a víz kémiai összetételéről önálló munkában számolnak be. Így a fürdő forrásainak vize, immár orvosilag és tudományosan is igazolást nyer.A Császárfürdő közelsége miatt sok reumás embert is gondoztak. A Császárfürdőt az irgalmas rend 1806-tól kezdve a XIX. század végéig nem maga kezelte, hanem bérbe adta, és az így befolyt bérből az alapító elgondolása értelmében a szegény betegeket ingyen gyógykezelte. Az irgalmasok a bérlet ideje alatt sem elégedtek meg az egyes szerződésekben megállapított összeg felvételével, hanem állandóan gondozták a fürdőt, és fokozatosan fejlesztették. Hild József tervei alapján 1842-ben építik újjá klasszicista-empire stílusban. 1860-ban pedig férfi és női uszodát, valamint gőzfürdőt is létesítettek. 1926-ban versenyuszodát avattak föl.Az irgalmas rend hivatásból teljesíti a betegápolást, ezért sohasem riadt vissza a gyengeelméjűek istápolásától ahogy ezt az egri kórház esetében is láttuk. Az irgalmas kórházban külön elmeosztály működött mindaddig, amíg az irgalmas rend meg nem vette 1861-ben a kórházzal átellenben lévő nyaralót, az un. primaciális házat (prímási épületet), és ezt önálló elmebeteg ápoldának rendezték be. Az irgalmasoknak fejlett módszerekkel dolgozó tébolydája 1900 végéig működött, és a lipótmezei Országos Tébolyda felállításáig töltötte be fontos feladatát.1860. Ezekben az években 110 ágyon 2523 beteg fordul meg, az irgalmasok budai kórházában és az ambuláns forgalom az írások tanúsága szerint évi mintegy 33,000 fő.1872-ben újabb árvíz és kolerajárvány (az utolsó) a fővárosban. A miserecordiánus barátok tevékenysége meghatározó a járványt kísérő egészségügyi gondok felszámolásában.1889-ben Dollinger Gyula megkezdi ortopédsebészi tevékenységét a budai kórházban. 1834. (1839?) Szatmárnémeti (Hám János püspök)Az Irgalmasok 1834-ben megtelepednek Szatmáron. A rendházat és templomot 1839-ben a szent emlékű Hám János püspök és Leonhard János Mihály tábori püspök alapítja segíti, és működésében támogatja. Szatmárnémetiben a XIX. sz.-i korabeli jelentésekből kitűnik, hogy a városnak két kórháza is volt, egy az irgalmas barátok kórháza melyben 50 beteget ápoltak. Az 1848-49-es szabadságharc idején feladatát erődként, majd katonakórházként is ellátta; majd annak bukása után, zavartalanul folyatatták irgalmasrendi tevékenységüket. 1844. Szent István kápolna A Császárfürdő építésével párhuzamosan ugyancsak Hild József tervei alapján ez évben épül meg Budán, az Ország út másik oldalán a Szent István kápolna és a vele szoros egységet képező kórházi traktus. Ez a kápolna melletti épület, a későbbiekben bérbeadásra is kerül, majd a két világháború közötti időtől újra kórházként üzemelt.1848 A kórházi helyzet MagyarországonKórháztörténetei szempontból figyelemre méltó az a tény, hogy a XIX. században az 1848-as szabadságharcig (tehát majdnem 50 év alatt) feleannyi ispotály létesült, mint az addigi századokban együttvéve (mintegy 60) és ez a munka még a szabadságharc alatt sem hagyott alá. A Fehér vármegyei Hanekker Ferenc megyei főorvos feljegyzései szerint a kórházak nagyobb részét földesurak alapították, cselédeik, rabjaik, és néhai jobbágyaik ápolására. A megyei kórházak alapjait, a megyebeli uraságok bőkezűsége vetette meg a század elején. A kórház háztartására az alispán, az orvosi ügyekre a megyei főorvos vigyázott. Világosságot vet a kor felfogására, hogy a megyei főorvos a kórház belügyeibe nem szólhatott bele, mert nem volt tisztviselő. A betegek ápolásával egy jó viseletű rabot bíztak meg. Nem volt ritkaság, hogy egy fekhelyen két beteg is feküdt. Az ispotály, a szegénykórház negatív mentális hatása volt, hogy a betegség köré kitaszítottság, a megbélyegzés, képét rajzolta. A haldokló nyomorult betegekkel teli fekvőcsarnok víziója még a XIX. század elején is riasztóan hatott: „A kórház, mint valami borzalom élt a nép tudatában”. Olyan nagy volt a kórházaktól való idegenkedés, hogy a falusi ember nagyobb csapásnak tekintette a kórházba jutást, mint magát a betegséget. Az Irgalmasrend működése ezt a képet változtatta meg betegápló tevékenységének magas színvonalával, áldozatos beteggondozásával. Az irgalmas testvérek „újítása” volt például, az, hogy egy ágyba csak egy beteg feküdhetett. 1848-ban Magyarországon 92 kórház működött körülbelül 3000 ággyal. Száz ágynál többel csak a pesti Szent Rókus, a budai Irgalmasrendi illetőleg a pozsonyi és szegedi városi kórház rendelkezett. Voltak vármegyék hol egyáltalán nem volt kórház, vagy bármely szinten megszervezett betegellátás. Az ágyszámok tekintetében pedig, az előbb említett 3000 ágyból a bizonyára nem pontos, (hisz sok adat az 1856 rendi szétválás során elveszett) adatok szerint, legalább 453 volt az Irgalmasrend tulajdonában, ez pedig az akkori országos ágyszám 15,1%-a! 1856. március 14. Önálló Magyar Rendtartomány; székhely Pozsony1856-ban, 13 intézménnyel megalakul az önálló magyar rendtartomány!Ennek az eseménynek előzményei igen érdekesek és tanulságosak. István nádor és báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1848. szeptember 5-én kelt rendelettel a magyarországi irgalmas kórházakat az osztrák tartománytól elválasztották, és egy független magyar irgalmas rendtartomány létesülését kimondták. Az 1848-as szabadságharc idején az irgalmasok súlyos áldozatok árán is kimutatták magyar érzésüket. A szabadságharc leverésével egy időre megszűnt az önálló magyar irgalmas rendtartomány. Scitovszky János hercegprímás előterjesztésére azután 1856. március 14.-én a Szentszék is kimondta a magyar irgalmas rendtartomány szétválasztását az osztrák rendtartománytól, Pozsony székhellyel. Magyarországon Scitovszky János hercegprímás 1856 augusztus 5.-én hirdeti ki, hogy az ausztriai és magyar rendházak két külön rendtartományra, németre és magyarra oszlanak. A magyar rendtartományt a Boldogságos Szűz oltalma alá helyezik. Az elválás kívánatos volt, előnyei a függetlenség és önállóság elnyerése, hisz a magyar rendházak ettől kezdve önálló tevékenységet fejthettek ki. Volt azonban egy igen jelentős hátránya melyet ma igen sajnálhatunk, akik a rend dokumentumokkal is igazolható történetét kutatjuk. Ez pedig az, hogy a korból fennmaradt feljegyzések tanúsága szerint mindazon történeti emlékek, okmányok, és fontos íratok, melyek a rend kettéválás előtti magyarországi házaira vonatkoztak, veszendőbe mentek, eltűntek, elvesztek, s ennek a szomorú valóságnak mind a mai napig nincs gazdája. Így ha valaki meg akarná írni az Irgalmasok magyarországi házainak történetét a sok munkával is csak szegényes adatokat gyűjthet, pedig sok érdekes írásos anyag, kórrajz, dokumentum, oklevél keletkezhetett, a házak alapításakor és működésük alatt.

1887 Simor János hercegprímás Szent Jobb rendeleteSimor János bíboros hercegprímás 6777/1887. évi rendeletével az irgalmas rend tisztjévé tette a Szent Jobb vitelét a Szent István napi körmeneten. Ennek értelmében 1888-tól 1943-ig – néhány év kivételével – az irgalmasok vitték a király Jobbját a Szent István napi körmenteken. 1903 Új budai kórház1889. szeptember 28A régi és korszerűtlenné váló kórházépület újjáépítésének előzményei: Budapest székesfőváros közgyűlése 1889. szeptember 28.-án hosszú vita után hozzá járult az új Irgalmas kórház építéséhez, és ehhez mintegy 900 négyszögölt átenged a Duna-parti oldalon. Legfőbb támogató Szabó M. Ferenc bizottsági tag. Kiss Ferenc műegyetemi magántanár építész terveit 1900. május 14.én fogadják el. Kauser Gyula építőmester kap megbízást a régi kórház lebontására és az új felépítésére. Az építésvezető pedig Fliegauf Károly. Az újjáépítés 1901. február 11.-én az ünnepélyes alapkőletétellel kezdődik. Az épülő kórház tornyára 1902. július 8.-án helyezik el a keresztet. 1903. szeptember 29. Ünnepélyes átadásAz újjáépült kórházat 1903. szeptember 29.-én ünnepélyesen átadják rendeltetésének, a zárókőbe elhelyezik a kórház berendezéseit ismertető emlékiratot. Az ünnepség szónokai: Thuroczy Kornél, Kohl Medárd püspök, és Haypál Benő református főlelkész. Az akkor újjá épült kórháznak volt: belgyógyászati, sebészeti, gyermekgyógyászati, bőrgyógyászati, fül- és orr-gégészeti, szülészet-nőgyógyászati, és ortopédia osztálya.

1903. Önálló Magyar Rendtartomány; székhely BudapestEbben az ében kerül az önálló magyar rendtartomány székhelye Budapestre. 1906.Gasser Cassian, az irgalmas rend akkori generalisa ezt írta 1906. évi látogatása után: „ … külön ki kell emelnem a budapesti rendházat, amely valóságos mintakórházzá alakult, és mint ilyen nemcsak külsejére és belső berendezésére nézve, hanem vezetése és igazgatása tekintetében is joggal sorakozik rendünk legjelesebb kórházai mellé.”

1939A feljegyzések tanúsága szerint 1939-ben az akkori Zsigmond király úti 17-19. szám alatti Irgalmasrendi Kórházban 289 ágy volt. A kórház igazgatója Lóher Imre perjel, a rendtagok száma 22, a bejegyzett orvos száma 28, a a világi alkalmazottaké összesen 78. Legismertebb orvosa a belgyógyász Pákozdy Károly egyetemi magántanár. A korház ekkor 34 korszerű, központi fűtéssel ellátott betegszobával rendelkezett, a befogadóképesség pedig változatlanul 300 fő volt. 1914 – 1918 I. Világháború1912. november 28.-án Thuroczy Kornél tartomány főnök körlevelében a közelgő viharra hívja fel a figyelmet, felkészülésre és tartalékok képzésére ösztönzi a kórházak vezetőit. A kórház 1914 és 1918 között mintegy 5151 sebesült és rokkant katonát kezel, de emellett fennakadás nélkül folytatta a társadalom legszegényebb rétegeinek gondozását is. betegeit.

1920. április 15.Az eddig „de jure” magánkórház jogilag nyilvános státuszt kap. Híres volt az első budai irgalmas kórházban működő Gránátalma gyógyszertár. A gyógyszertár korszerű berendezése, magas színvonala méltán érdemelte ki a szakemberek elismerését. A gyógyszertárat a régi kórházzal együtt az 1900-as évek elején lebontották, fennmaradt tárgyait pedig az irgalmas rend 1928-ban a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. 1920. június 4. TrianonTrianon után csak öt intézményük marad Eger: kórház; ideg és elmegyógyintézetVác: kórház; fogyatékos gyermekek otthona,Pápa: kórházPécs: kórházBudapest: 420 ágyas korház Mind az öt kórház mellett gyógyszertár is működik. 1928. október 3. Báró Korányi Sándor egyetemi tanár hivatalos vizitációt tart. Kiemeli a modern berendezést és a kifogástalan tisztaságot. 1931. Az Irgalmasok kórháza nyeri el „Virágos Budapest, virágos Magyarország” mozgalom aranyérmét.Ebben az évben, a kórházukban kezelt 350 beteg közül 70-et ingyen ápolnak. Rendszeresen 60 bejáró szegény, és 11 egyetemi hallgató kap ingyen ebédet és vacsorát. 1935. Felállítják a kórház főlépcsőházat díszítő orvos-szobrokat. Vagyonuk nem volt intézményeiket Ágoston és Istenes Szt. János szellemében munkájukból és adományaikból tartják fenn. 1940-1945 II. VilágháborúA Rend nagy számban ápolta a második világháború katonáit, bénáit. A kórház az 1944-1945. évi budai ostrom alkalmával súlyosan megsérült. Amint elült a csatazaj, az irgalmasok azonnal hozzáláttak a kórház romjainak eltakarításához és lakhatóvá tételéhez. A kórház Üstökös utcai szárnyát súlyos bombatalálat éri, Gonda Fausztin és Pap András rendtársak a helyszínen meghalnak. Simon Gábor Gyula budai perjelAz újjáépítés vezetése a fáradhatatlan budai perjelre, Simon Gábor Gyulára hárult. Ő, mint a császárfürdői Szent István kápolna lelkésze közösséggé alakította a környék lakosságát. Működése azonban útjában állt az ateista kommunista hatalomnak, 1949-ben elfogták és ismeretlen körülmények között kivégezték.

1950. szeptember 7. Az állami rendelkezés 1950-ben a haza területén működő szerzetesrendeket feloszlatta. Az 1950 július 2.-án kelt 25/1950-es számú törvényerejű rendelet a gyógyszertárak állami tulajdonba vételét rendelte el. Az 1950 szeptember 7-én kelt 34/1950 rendelettel pedig az összes női és férfi szerzetesrend működési engedélyét felfüggesztették. A szerzeteseknek el kellett költözni,nem lakhattak rendházukban és a szerzetben folytatott munkakörüket pedig elvesztették. Mind az öt országban akkor működő irgalmas kórház államosítva lett tehát. 1950-ben a magyar rendtartománynak 46 tagja áll a gyógyítás szolgálatában3 orvos12 gyógyszerész4 kórházlelkész Ennek az államosításnak eredményeként jön létre először az un. „Kunfi Zsigmond kórház”. A későbbiekben a budai Irgalmas Kórház épületébe a az ORFI azaz az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet költözött. 1990. A Betegápoló Irgalmas Rend az 1990. évi IV. tv. Alapján a Baranya Megyei Bíróság pk.60. 173/1996/2. (1196.szept.06.) sz. jogerős végzése szerint 6-os nyilvántartási sorszám alatt nyilvántartásba vett, szerzetesrend. 1991-A rend 1991-ben kezdi meg újra a működését. Először Pécsett.

1991-dec. 1-én indul mag az Irgalmasrendi konvent működése az ORFI-ban a 38-40. száma alatti épület V. emeletén. 1997-ben Magyarországon 7 tagja van a rendnek. Az 1046/1999. (V.5.) Kormány határozat majd ennek végrehajtásáról rendelkező 1124/1999. (XII. 13.) Kormány határozat az irgalmasrendi újra birtokbavételre a 2000-ik évet jelöli meg végső határidőként. 2000 július 1. „Janua patet cor magis”Az akkor még egyházmegyés pap, zugligeti plébános vezetésével zajló évekig tartó tárgyalások eredményeként, 2000. július 1-jével a rend az ORFI kezelésében lévő kórházát visszakapja. Kozma Imre atya hivatalosan is belép a rendbe és fogadalom tételére Rómából, megérkezik az irgalmasrendi generális és az osztrák tartományfőnök. A Budai Irgalmasrendi Korház BIK tehát a régi hagyományokat követve ismételten megnyitja kapuit a betegek előtt. Az újrainduláskor hangoztatott jelmondatuk „Janua patet cor magis” „A kapunk tárva, a szívünk még inkább”. Az irgalmasok régi új kórházban belgyógyászati ágyakon, kardiológiai, gastroenterologiai, diabetológiai, endokrinológiai, hepatológiai betegeket fogadhatnak. A műtéti tevékenységet is folytató osztályok, sebészeti, urológiai, fül-orr-gégészeti, szemészeti problémák ellátását biztosítják a korházhoz forduló betegek számára. A mozgásszervi szakprofilt, reumatológiai, ortopédsebészeti osztályok biztosítják, a mozgásszervi betegek gyógyítását a rehabilitációs osztály működése teszi teljessé. Végezetül: A rend világban való működést jól mutatják az alábbi számok.: 1875 10 tartomány 99 ház 1161 testvér1925 11 104 14871950 17 177 2030 1970 18 195 21261980 18 189 17551995 217 15101997 238 ház 1493

2003 47 ország 300 ház 1250 40,000 világi együttműködő. Mint láttuk a rend tagjainak száma, a korai kezdetet leszámítva csaknem konstans, míg intézményeik száma és elterjedésük a világban folyamatosan növekszik. Ha helyesen értelmezzük a jeleket, ez többek között azt kell, jelentse ez a számunkra, hogy a rend szellemiségét az általuk szervezett és vezetett beteggyógyítós ápoló munkát az elesettek igénylik. A rendnek szüksége van világi munkatársakra, kik elfogadják a rend küldetését, és velük együttműködve fordulnak a szenvedők felé. Tehát három tényező talál itt egymásra:

  1. a beteg igénye
  2. a rend küldetése
  3. a rend célkitűzéseit magáévá tevő világiak együttműködése.

Az így felismert igazság, a betegek szolgálata Krisztusban, egyre mélyebben felfogható, egyre jobban érthető és egyre jobban és alkalmasabb módon megvalósítható lesz kórházunkban és a világban.

Comments are closed.

Trackback URI |