Kereszténység Húsvét után
május 20th, 2008
A kereszténység húsvéti történet, a hit története. A húsvéti eseménynek nincs szemtanúja, hanem tanúi vannak. Péter apostol pünkösdi beszédében a kereszténység igazságát tömören így foglalta össze: „A Názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek, a hatalmas csodákkal és jelekkel. Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek. Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit, s ezt a Jézust feltámasztotta, akinek mi mind tanúi vagyunk.” (Ap.Csel.2.)
Szent János apostol az evangéliumában felvette a küzdelmet kora földhözragadt elgondolásával, mely szerint Jézus Krisztus istenségében nem szenvedhetett és nem halhatott meg, mert az Isten nem szenvedhet és nem halhat meg. Valójában Isten a világban a feltámadott Jézusban jelent meg. A húsvéti történetben az igazi Isten képe tárult fel előttünk, ami azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban az értünk emberré lett Isten szenvedett és halt meg a mi üdvösségünkért, akit az Atya feltámasztott a halálból, hogy új életünk legyen.
Egy kapu mindig bezárul, amikor az ember bűnt követ el, vagyis elfordul Istentől. Sajnos mi még jól be is csaptuk magunk mögött az ajtót. A világ ettől az ajtócsapkodástól hangos. Húsvét egy új kapu nyitása, amely örökre nyitva marad, mert szemöldökfájára új szó került: irgalom.
Az új istenkép lényeges elemei:
- „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely. De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied.” (Lk.22,43)
- „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” (Mk.15,34)
„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” (Mk.23,46.)
- „Ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok!” (Jn.12,32)
- „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” (Jn.20,25.)
„Tamás: nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet. Nyújtsd ki a kezedet, és tedd oldalamba. S ne légy hitetlen, hanem hívő.” (Jn.20,27)