2007 Karácsonyi üzenet
december 14th, 2007
|
|
|
|
A falak, amelyek évszázadok hitét, keresztény vallásosságát hordozzák, mintha le akarnának omlani, s közben mindig újra és újra feltűnik az éjszaka sötétjében a pólyába takart és a jászolba fektetett Gyermek, hogy elhozza az üdvösséget. Mindazt, amire az emberiségnek szüksége van: az Isten és műve iránti engedelmességet és alázatot, amely legyőzi a világot; a minden vádaskodástól mentes szeretetet; a tökéletes szegénység szabadságát; és a Krisztusban megdicsőülő világ csodáját.Aki mindezt lehetségesnek tartja, az már-már áthidalja a hitetlenség és félelem szakadékát, amelyen túl megszelídülhetnek a „farkasok”, s egymásnak testvéreivé válhatunk.
Van-e feltétele annak, hogy kapcsolatba kerüljünk a betlehemi, az Egyiptomba száműzött, a Názáretben munkásként dolgozó Jézussal, a vándor apostol Jézussal, aki nem tudja hová lehajtani a fejét, és a keresztre feszített Jézussal? Igen! Ez a tisztes szegénység boldogsága, amely megőriz a gazdagság kísértésétől. Ez az út van megírva az Evangéliumban.
Jézus lehetett volna gazdag, de szegény akart lenni, hogy részt vehessen a szegények egyetemes korlátozottságában; hogy el kelljen viselnie a hiányt; hogy testében érezhesse azt a kegyetlen valóságot, ami a kenyérkereső napszámosokra nehezedik; hogy lelkében szenvedjen a nincstelenek állandó bizonytalanságától.
A mai világ botránkoztatja a szegények lelkét. Óvakodjunk hát a kegyes szavaktól, miközben semmink sem hiányzik, biztonságos lakhelyünk, teli éléskamránk és bankszámlánk van. Ma, amikor az emberiség fele szegény, egyharmada nyomorog vagy az éhhalál fenyegeti, s csak a maradék többi él jólétben, akkor már nem elegendő csupán jótékonykodni és adományozni, hanem arra van szükség, hogy tudjuk elfogadni a bizonytalanságot; vállaljunk olyan helyzeteket, amikor némi aggodalommal kell kérni a mindennapi kenyeret; hogy képesek legyünk méricskélés nélkül adni, javainkat megosztani, és közben nyitva tartjuk lelkünk egén az élő hit ablakát a mindenható Isten gondoskodása felé.
Ha megengedi Isten, hogy ledőljenek az európai keresztény kultúra és civilizáció falai, amelyeken évszázadok szeretete és tisztelete csüggött, majd feltűnik a romok között a betlehemi Gyermek és a golgotai Krisztus (akiben az ég és föld érintkezik), és kiveszi kezünkből a háborúk és ideológiák fegyvereit, s az ártatlan Isten megváltó szeretetében új életet teremt.
Áldott, szent Karácsonyt kívánok, Szent Erzsébet évében, Szent Erzsébet szülőföldjén, aki „hatékony tékozlás”-ra biztat bennünket.
Budapest, 2007 Karácsonyán Kozma Imre OH
irgalmasrendi szerzetes
a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője