Betlehem éjszakája és a Golgota fényei
december 22nd, 2009
1. A mindenséget összetartó erők megrendülnek.
Jézus a világvége döbbenetes erejű képeit állítja elénk: „ a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a Mindenséget összetartó erők megrendülnek.” (Mk. 13,25)
Amikor Márk az evangéliumát írja, világvégi hangulat uralkodott a hívő zsidók, és a zsidók-ból lett keresztények köreiben. Értetlenkedve szenvedték el a rómaiak megtorló intézkedéseit, akik vasököllel csaptak le minden nemzeti megmozdulásra. Majd megtörtént a legrosszabb: rómaiak a templommal együtt földig rombolták a Szent Várost. Mindezt nem tudták másnak vélni, mint az elközelgő világ végének.
Ugyanakkor Márk azt is tudta, hogy Jézusnak a szavai kapcsolatban vannak saját nagypénteki sorsával, amit Húsvét hajnala követett. Sorsában az Isten és a Világ igazsága nyilvánult meg. Ezért értelmezi a történelmi eseményeket a Krisztus – történet fényében. A kereszten Krisztus számára is összedőlt a világ, de Isten nem hagyta cserben.
A földi Jeruzsálem hetvenben összeomlott, amint Jézus előre megmondta, úgy a mai államok vezetőit is figyelmezteti arra, mi várhat a mai államgépezetekre, ha nem fogadják el szavait, mely szerint egy olyan világ nem maradhat fenn, ahol mindenben csak a hatalomról és ha-szonról van szó, s ehhez szorosan kapcsolódóan a félelem uralkodik. Aki azt hiszi, hogy az élet krízisein hatalommal úrrá lehet lenni, az elsüllyed a kaotikus mélységekben.
Bőven vannak ijesztő jelek világunkban: természeti katasztrófák, gazdasági problémák, terro-rizmus, munkanélküliség; és egyéni életünk válságai is számosak: betegségek, tobzódó drog-fogyasztás, házasságok összeomlásai, barátságok csalódásai, generációs ellentétek, szakmai kudarcok…
Megpróbáltatásainkat nem azért nevezem nevén, hogy félelmet keltsek és reménytelenné vál-junk, hanem azért, hogy ezekkel szembesüljünk, s jól használjuk fel maradék időnket, amely a vég felé közeledve mindig kevesebb.
Tévúton járnak Pál apostol szerint azok, akik e világban rendezkednek be, „együnk, igyunk, úgy is meghalunk.”
Viszont jól élünk lehetőségeinkkel, ha az irgalmas Krisztus példáját követve, megszelídítjük lázongó szívünket, és kiengesztelődünk, megbékélünk egymással.
2. Isten jósága és emberszeretete összetartja a világot.
„Majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel.”(Mk, 13,27)
A keresztények sohasem passzív félelemmel figyelték a történelem alakulását, hanem úgy gondolták, hogy Isten közelgő eljövetelét segítik azzal, ha teljesítik az Egyház misszióját. Az Isten országát a magasabb etika megvalósításával próbálták közel hozni. Ezért a keresztény fejlődéseszmének mindig lényeges eleme volt az erkölcsi fejlődés előmozdítása.
A fejlődés mai eszméjéből hiányzik az erkölcsi fejlődés gondolata. Sokak szerint a vallásos gondolkodás egyenesen gátja a fejlődésnek. Emiatt nem hallgathatom el, hogy számos ideoló-gia bukása folyamatosan cáfolja ezt a megállapítást. Hangsúlyozni szeretném, hogy az etikai rend megőrzése végett, az embereknek szükségük van Jézus szavára, és a végítélet képére.
Az ókori keresztények úgy gondolták, hogy Jézus Húsvétja óta a kereszt ereje tartja egyben a mindenséget. Minden változik, de Isten ugyanaz marad.
Az üdvösség-üzenetről az Emberfia látomása győz meg bennünket, aki ítélni jön, de nem, mint lelketlen bíró, aki csak hibáinkat, bűneinket kéri számon. Az irgalmatlan bíró bennünk lakozik, nem Krisztusban.
Márk evangélista szerint az Emberfia eljön hatalommal és dicsőséggel, és meg is vígasztal. A megrendülés pillanataiban megmutatkozik, honnan jön a megmentés. Istentől jön a z Ember-fia, az ég felhőin, mondja a Biblia képes beszéde.
Amikor már nincs semmi az ember hatalmában, még mindig megmarad az esély, hogy az Isten elgondolása szerinti emberekké legyünk. Ezt tanulhatjuk meg, mi keresztények, attól a hús-vér férfitól, akit az Evangélium Emberfiának nevez. Az Ő Isten iránti bizalma igézte meg követőit, Akinek istenszeretete és jósága a kereszten mutatkozott véglegesen erősebbnek a hatalomnál és félelemnél. Mindkettőt legyőzte.
Megpróbáltatásaink, amelyek a hatalom erejével már nem szüntethetők meg, figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a múlandó világban legfőképpen Jézus szava számít, Aki meghív biza-lomra és jóságra.
2009 Karácsonyán, amikor az Emberfia születését ünnepeljük