Kozma Imre atya weboldala

April 5th, 2012

Beérnek az elvetett magok

Jézus élete az Isten szeretetének drámai megjelenítője. Szenvedésével és halálával jutott el a szeretet felülmúlhatatlan csúcspontjára. Ő a földbe vetett búzaszem. Meghalt mindenkiért, feltámadt mindenkiért, ezért Ő a világ üdvözítője.

Jézus az emberi élet lényegére utal, amikor így tanít: „Ha a búzaszem el nem hal, egymaga marad, de, ha elhal, sok termést hoz.” Ez nem az Istentől ajándékba kapott élet szépségeinek, örömeinek semmibevétele, hanem inkább olyan életszemléletre akar elvezetni, ami túlmutat az „én” örömein.
Szent Ferenc télvíz idején silány öltözetben, fázva, dideregve ment az úton. Valaki gúnyolódva kérdezte: „Nem adnál egy csöpp verejtéket, jól megfizetném?” Ferenc így válaszolt: „Nem adhatok, mert el van adva az utolsó cseppig.”

A belénk rögzült szokások, szabályok, és a „józan logika” mást kínálnak. Állandóan keressük életünk új lehetőségeit, s az életminőség jobbításáért fáradozunk. A Biblia azt ajánlja, hogy jobban figyeljünk Krisztusra, s megszabadulunk a dolgok varázsától, amelyekhez oly makacsul ragaszkodunk. Ne feledjük, csak az nem lesz az elmúlás martaléka, amivel jót tettünk, amit jóra fordítottunk. Minden egyéb, az összes többi, kimorzsolódik ujjaink között.

Az emberek mindig tudatában voltak annak, hogy az igazságtalanság, csalás és erőszak jelen vannak a világban. Sokan abban bíztak, hogy a fejlődés elhozza a megoldást. Azt hitték, ha a civilizáció halad, az emberiség is halad. Nem, az ember mindig ugyanaz marad. A semmirekellő tiszteletben áll, a becsületest meg kiszorítják. Az egyik agyondolgozza magát, mégsem jut egyről kettőre, a másik furfanggal és összeköttetésekkel érvényesül… és a társadalmi kérdések is megoldásra várnak.

Sajnos, a gonoszság oly hatalmasnak tűnhet, műve oly jól szervezettnek, hogy az ember elbátortalanodva kérdezi, képes-e szembeszállni vele?
Esetünkben az a legveszélyesebb, hogy a gonoszság elleni küzdelem során bennünk is megjelenhet a gyűlölet. Mintha az igaz ügy, a felháborító igazságtalanság feljogosítana bennünket arra, hogy mi is gyűlöljünk.
Jézus nem gyűlölettel győzte le a Sátánt, az Ő áldozata szeretetből fakadt.

A gonoszság ma is hat, működik és veszélyeztet bennünket. A világ fejedelmét akkor vetik ki, amikor mi a jóval győzzük le a rosszat… amikor felismerjük Jézust felebarátainkban… amikor lelkiismeretesen teljesítjük napi kötelességeinket… amikor éberek vagyunk a felelősségben, és hűségesek a ránk bízottak szolgálatában.

Buda, 2012. Húsvétján

P. Kozma Imre OH
prior
a magyar delegatúra vezetője

• Kategória nélkül

December 17th, 2011

A karácsonyi titok azoknak valóság, akik a világ éhező, fázó, otthontalan gyermekeiben felismerik a   fénytelen          barlangistálló jászlába fektetett Gyermeket.E felismerésben megérkezik a boldogság a földre, s nyomában a béke.E felismerésben fogant Assisi Szent Ferenc lelkében az elhatározás: „Amit kívánsz, kedvedért mindent megteszek!” Egy, a társainak elviselhetetlen, de tőlük a gondozásra átvett „elvetemült poklosnak” mondta ezt, akinél ő is kudarcot vallott. Ferenc, Isten megtapasztalt jóságának örömében volt erre képes. Abban az örömben, hogy most valamicskét visszaadhat abból az elfogadó, megbocsátó, gyógyító, irgalmas szeretetből, amit ő az Úrtól kapott.

Mindegyikünk vágyott-áldott jutalma lehet az, amit e testben-lélekben meggyógyult ember – útban az égi haza felé – Szent Ferencnek üzen: „Maradj meg Isten áldásában!”

E felismerésben választ királyi születésével végletesen ellentétes életmódot – kortársait lenyűgözve – Árpádházi-Thüringiai Szent Erzsébet. A szegény Krisztus menyasszonyaként minden elesettel együttérez, minden szenvedővel együtt szenved, minden szegényben Krisztust látja. S mert a szükség csak közelről látszik, személyesen kereste fel a szegényeket. Férjének és családjának él, mégis van ideje mindenki számára, akit közelébe hoz az élet.Olyan örökséget hagyott ránk, amelynek felhasználásával, a jólét és nyomorúság között meredő falak legyőzhetők, s összekapcsolhatjuk az eget a földdel.

E felismerésben értelmezhető a Betegápoló Irgalmasrend alapítójának, Istenes Szent Jánosnak rácsodálkozó kérdése: „Te vagy, Uram?”

Egy kedves legenda szerint mielőtt egy beteg szegényt asztalhoz ültetett volna, ágyba fektetett volna, lábát megmosta. Mikor fölébe hajolt, látta, hogy a láb szögekkel átvert. Áhítattal emelte föl fejét: „Te vagy, Uram?” A koldus mosolyogva bólintott és eltűnt.

A látomás megszűnt, de Istenes Szent János elhatározása megerősödött a betegek szolgálatára. Azóta az ő művében, intézményeiben, családjában az irgalom győzedelmeskedik az ítélet felett.

Oly korban élünk, amikor sokan elveszítik hitüket. Az ember nem úgy veszíti el a hitét, mint egy pénztárcát, vagy lakáskulcsot, hanem úgy, hogy nem engedi, hogy a hit alakítsa életét. Helyette mentegeti magát, enged a kényelemnek, az önzésnek, az emberek hízelgésének, az előítéleteknek, amik mérgezik a családok, a közösségek, a társadalom életét.Akik a legkisebbeket felkarolják, azok egy jobb világ hírnökei.

A múlt század elején történt. Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett. Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis betlehemre szegeződtek. A férfi megszólította: „Ezt szeretnéd megvenni?” A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról. „Nem is lehet drága” – folytatta a férfi. A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne. „Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit.” A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta. „Hallod-e, ez nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el.”

A gyerek csodálkozva nézett a férfira. „Gyere, menjünk be az üzletbe” – és megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki sem volt, csak az idős kereskedő. Udvarias mosollyal szólt: „Éppen zárni készülök.” A férfi hunyorított a szemével: „Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit csak akar.” Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta: „Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát, amit szeretnél.”

A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó betlehemre: „Ezt szeretném.” A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot.

Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart. „Szó sincs róla, uram, szólt a kereskedő. Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünnepelünk, figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.”

A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben a kis Jézus.

Budapest, 2011 Karácsonyán

P. Kozma Imre OH

• Kategória nélkül

December 16th, 2010

Európai országainkban már nincsenek klasszikus királyságok, s ha létezik is néhány király, királynő, már nem rendelkeznek valós hatalommal, nem irányítói népüknek.
Kérdés, hogy a demokráciákban nem korszerű királykép hatással van-e krisztus-képünkre?

A Biblia Krisztus királyságát a pásztorkirályok (Saul, Dávid…) vonalába helyezi, akiknek szolgálata megkérdőjelezhetetlen volt. Jellemzi őket az önállóság, az erő, a szükséges képességek birtoklása, az érzelmeik fölötti uralom a rájuk bízott nép szolgálata érdekében, amelyért Isten előtt vállalnak felelősséget.

Krisztus királysága már akkor szóba került, amikor még jászolban feküdt. A Napkeleti Bölcsek a zsidók újszülött királyát keresték s találták meg a betlehemi pásztorok téli szálláshelyén egy barlangistállóban.
Végül keresztjére is kiírták három nyelven: A Názáreti Jézus, a Zsidók Királya!

Mi történik itt? A kereszt a trón, és tövisből van a korona? Ha Jézus határozottan állította, hogy király, akkor nem a mi fogalmaink szerinti, hanem valami egészen más királyságról van szó. Ő király, aki nem karddal, hanem kereszttel indul „hódítani”. Király, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon.
Működését ezekkel a szavakkal kezdte: „Az idő betelt, közel van az Isten országa”. Hol van ez az ország? Mindenütt, ahol hirdetik az Evangéliumot és Krisztust befogadják. Itt van, mint kis mustármag, ami hatalmas fává fejlődik. Itt van, mint földbe vetett búzaszem, amely termést hoz.
Jézus valóban király, de országa nem e világból való. Ez a világ a fegyverek hatalmát és a pénz uralmát jelenti. Isten országa pedig a szeretet uralma és a lélek békéje.

Jézus királyságának titkára világít rá, illetve az ő országa polgárainak királyi útját jelöli ki egy orosz karácsonyi legenda, amely a Negyedik királyról regél. E király, másik három királlyal együtt tűnt fel, tarisznyájában három drágakővel. De volt egy „gyengéje”, amely akadályozta abban, hogy lépést tartson társaival. Útközben mindig megállt, ha emberi nyomorúsággal találkozott.
Egyszer egy sebektől vérző, haldokló ifjúval találkoztak. Oda adta egyik ékkövét, hogy gyógyítsák meg. Később egy halottas menet jött velük szembe, egy sokgyermekes családapát temettek, aki után nagy adósság maradt, amiért várhatóan rabszolgának fogják eladni feleségét és gyermekeit. Megmentésükre odaadta a második ékkövet. Végül egy katonák-kísérte fogolycsoporttal találkoztak. Közülük kivásárolt egy családapát az utolsó drágakőért. Emberszeretetének csúcsa pedig az volt, hogy egy gályarabot mentett meg azáltal, hogy ő maga ült a rab evezős helyére.
Csak idős korában szabadult, s országról-országra vándorolva eljutott Jeruzsálembe. Ott éppen egy fiatal férfit kínoztak meg, és ítéltek halálra. Mikor meglátta a Megfeszítettet, felismerte benne azt, akit egész életében keresett, a Királyok Királyát.
Ő nem a betlehemi istállóban talált rá, mint három útitársa, hanem a kereszten. Mivel már semmije sem volt, üres kézzel térdelt eléje. Jézus három csepp vére hullott kezébe és változott ragyogó drágakővé.
A negyedik király olyan gazdagságra jutott, s olyan boldogságra talált, amit a világ sohasem adhat.

Árvíz, vörös iszap kárvallottjai állítottak meg bennünket ebben az esztendőben, s adtuk pénzünket, iskolás gyerekek és felnőttek… időnket, ezrek siettek a helyszínekre segíteni, hogy jelenlétük, közelségük gyógyítsa lelki sebeiket, s szítsa a remény szikráját.
Akik kimaradtak volna az összefogás gyarapító, naggyá tevő csodájából, azok új lehetőséget kapnak, mert karácsonyra készülünk.
Mi nem csak a tragédiák keresztje alatt tartozunk össze, de egymásra találhatunk a betlehemi Gyermek barlang istállójában is, csak ne húzódjunk el a mindennapi tragédiák áldozataitól, a munkanélküliség miatt elszegényedő és adósságcsapdába bukott családoktól, hajléktalanoktól, sérültektől és magukra maradt idősektől.

Budapest, 2010 Karácsonyán

P. Kozma Imre OH
Prior
Budapest

• Kategória nélkül

January 26th, 2010

Francia Becsületrendet kapott Kozma Imre atya, a Máltai Szeretetszolgálat vezetője. A kitüntetésről azt mondta a Duna Televízióban, hogy életszemléletet tükröz: a becsületről, a hazáról, az élet értelméről. 

• Írások & beszédek