kozmaimre március 9th, 2007
Konferencia:
A hit átadásának lehetőségeiről és nehézségeiről (2007. március 9.)
Hol volt az Isten? – fordult felém egy idős székely a Nyikó menti árvíz idején. Egyet tudok – válaszoltam -, a viharban, a zivatarban, a villámlásban nem volt az Isten. Mi viszont itt vagyunk. Önökben lenne itt az Isten? Talán. Mi megmutathattuk szeretetünket, ők bátorítást nyertek. Egymásra találtunk, összeadtuk erőinket és az összefogás eredményeképpen minden megújult, s hiszem, gazdagabban folytatódott az élet. Jól jegyezzük meg, hogy az emberi történelem nem csupán profán történet, hanem Isten és ember közös története, szent történet, amelyben megjelenik Isten üdvözítő terve. Az Isten azt akarja, hogy az ember üdvözüljön. Hogyan? Hite által! A hit Isten és ember szeretetkapcsolata. Ebben a találkozásban Isten annyira adja magát, amennyire az ember befogadni képes.
Az Isten találkozási pontokat teremt. Az Ószövetség Istene felszabadít. Mózesnek kinyilatkoztatja nevét: Aki van! Aki velük van. Aki jelen van mindennapjaikban. Aki értük cselekszik. Kihozza őket a fogságból, szabaddá teszi őket, mert szeretetkapcsolat csak szabad felek között lehetséges, s így készíti fel népét a szövetségre. Az Újszövetség Istene megszabadít. Jézus a Messiás, a megmentő, a szabadító. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért emberi testet öltött. Nyilvános működése kezdetén Izaiás prófétára hivatkozva megjelöli azokat a pontokat, ahol az ember találkozhat az Istennel: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek” (Lk, 4, 18.). A szegények mai fogalmaink szerint a kiszolgáltatottak. Ők: a betegek, éhezők-szomjazók, fogyatékkal élők, börtönben lévők, munkanélküliek, hajléktalanok, magatehetetlen idősek, kisebbségben élők, menekültek, bűnösök stb.
A hit átadásának nehézségei A hit átadását nehezíti a korszellem, amely evilági, elfordult Istentől. Korunk embere hitetlen és hiszékeny. A hitetlen ember individualista, öntörvényű, nem normakövető (abnormális).A hiszékeny ember a reklámok, a sikeresség ígéretének áldozata. Az evilági világ morálisan fertőzött, ami a hedonista magatartásában dominál. Szétszakadt a szexualitás, elvált az anyaságtól és a nemzéstől. A nemiséget megfosztották vonatkozási pontjaitól. Így lesz a szexualitás minden formája egyenlő és elfogadott. A különneműek szexuális kapcsolatával egyenjogúnak deklarálják az egyneműek kapcsolatát, és lassan törvénybe iktatják a felnőttek és kiskorúak szexuális kapcsolatának lehetőségét. A hit átadásának lehetőségei A hit átadását segíti a Szent Szellem. A Szentlélek, aki ihlet, Jézus szolgálatára hív és Jézus követésére képesít, aki azért jött, hogy szolgáljon. Jézus szolgálatában jelenik meg az Isten, az ember megmentője.
Az ember megmentendő, mert nincs a helyén és társtalan. Nincs a helyén a gazdag. Magabiztos, pedig veszélyben van, mert magának él, elkülönül. Nincs a helyén a szegény, kiszorult a közösségből, kirekesztődött. Társtalan a gazdag, falakkal veszi körül magát, néha nemcsak átvitt értelemben. Úgy véli, elegendő önmagának. Társtalan a szegény, nem számíthat senkire. A bibliai panasz otthonos az ajkán: Nincs emberem. A gazdag nem vonhatja ki magát a szolgálatból. Ezen felül megvan a lehetősége is. A Jézust vendégül látó Simon farizeus úgy vélte, hogy megfeledkezhet a lábmosás szolgálatáról. Nem, Jézus figyelmeztette is mulasztására. Zakeus „háza” üdvösségre jutott, mert Zakeus, miután Jézussal találkozott, vagyona felét a szegényeknek adta, s akit nemzetáruló foglalkozásával megkárosított, azt négyszeresen kártalanította. Ma az emberiség nyolcvan százaléka szegény. A helyzetük megoldása a gazdagoktól többet kíván, mint korábban. Nem csupán adományt, segélyt, hanem a javak megosztását követeli. A szegény is vágyik a közösségre, viszont segíteni csak azok fognak, akik meglátják a szegényben az Istent.
A hit átadásának egyetlen lehetséges módja a szolgálat. A hit a halláshoz kapcsolódik, de a kimondott szót csak a kockáztató szeretet igazolja. Szólás és szolgálat elválaszthatatlanok. Mivel az ember szellemi lény, nem élhet önmagának, és nem halhat meg úgy, hogy ne áldozná fel magát valamiért. Valójában csak az a fontos az embernek, amiért kész meghalni is. Jézus figyelmeztetése is erre utal: „Aki elveszíti életét, megmenti!”.
Akarunk-e találkozni Istennel? A találkozási pontok bibliaiak, de ma is az élet határhelyzetein találhatók. Csak a tájékozódási pontok változnak, és az utak, amelyek a találkozáshoz vezetnek. Ezekben a helyzetekben dől el, hogy az ember közömbös, vagy csupán részvéttel van, vagy részt is vállal a másik ember élete megoldásában. Társává, felebarátjává lesz-e, jót tesz-e vele?Az irgalmas szamaritánus történetében a példázat elmondása után kérdezi meg Jézus: ki volt a felebarátja annak, aki bajba került? A mindenki válasza hangzik így: aki jót tett vele. A szegény (minden kirekesztett) a maga helyzetében nem csupán feladat számunkra, hanem találkozási lehetőség Jézussal, aki benne biztosan jelen van. A jótett sem rólunk szól, hanem arról, aki bennünk van, aki a jóra késztet, akinek a szeretete sürget minket. Ő tanít az odafordulásra, a lehajolásra, ami akkor sikerül (az élet ritka pillanatai ezek), ha tekintetünk találkozik és összeér a lelkünk. Az ember nagy lehetősége: találkozhat IstennelNéhány aktualizált találkozási pontot sorolok fel, ahol krízishelyzetben lévő emberekkel találkozhatunk, akik valamire várnak: elfogadásra, befogadásra, támogatásra. Valakire mindig várnak. Ránk? Istenre? A találkozási pontok: helyek és alkalmak. Helyek: befogadó szállások, hajléktalanok ápolási otthonai, szegények ingyenes orvosi rendelői, krízisben lévő családok szálláshelyei, ingyenkonyhák, ingyenes mosodák, ruhaosztó helyek, cigánytelepek, nyugdíjas klubok, máltai játszóterek játszóházai. Alkalmak: utcai gondozószolgálat, éjszakai teajárat, mozgó orvosi rendelő, tüdőszűrő busz, orvosi segédeszköz kölcsönzés, katasztrófahelyzet.
Az életnek nemcsak előzményei vannak, hanem következményei is. Az Isten öröktől fogva gondolta el életünket, első szeretettel szeret, mindenki előtt szeret. Az Isten célja az ember. Ugyanakkor Isten egymásra bízott bennünket. Egymás terhét hordozhatjuk, s tarthatjuk egymásban a lelket. Az ember célja a másik ember, aki akkor lesz felebarátunkká, ha jót teszünk vele. Sajátos a társadalom viselkedése, amitől alig különbözik a szakmai felelősök magatartása. A problémák elszigetelésére törekednek. A cél – szakszóval – a kiillesztés. Tőlünk is azt várják el, hogy azokat, akik a közösség számára terhesek, tüntessük el szem elől. Szegregátumokat hozzunk létre, miközben a hivatalos szólamok integrációról szólnak. A mi ajánlatunk küldetésünknek megfelelően az elfogadás, a befogadás. Az integráció, hogy helye legyen mindenkinek az emberi közösségben és szívünkben, és senki se szenvedjen attól, hogy társtalan.
Példák az életből (külön lapon) A zsidók várták a Messiást, s amikor eljött, nem találkoztak vele. Sem a főpapok, sem az írástudók, sem Heródes, sem Betlehem lakói. Viszont találkoztak vele a pásztorok és a bölcsek, és felismerték benne az Isten fiát, és dicsőítették az Istent.
Jézus két örökséget (két kincset) hagyott ránk: az Eucharisztiát: ez az én testem, ez az én vérem! És a szegényeket: amit egynek tesztek, nekem teszitek. Ha hiszünk Jézusnak, leborulunk az Oltáriszentség előtt. XXIII. János pápa szerint minden azon dől el, hogy a hívek hisznek-e a szentmise titkában. A liturgikus reform kapcsán mondotta: Ha egy hitetlen bejön a szentmisénkre, tapasztalja-e, hogy az ott lévők hisznek abban, ami történik?! Ha hiszünk Jézusnak, akkor Jézust a szegényekben keressük, és meg is találjuk Őt, ha a szegényeket nem hagyjuk magukra, akiknek problémáit megoldani ugyan végérvényesen nem tudjuk, de nem hagyhatjuk őket magukra. Hol van az Isten? A szegényekben! Egy nemzetközi konferencián hallottam Rómában. A világ javai nyolc-tíz ember kezében vannak. Az emberiség húsz százaléka él jólétben, és nyolcvan százaléka szegény. A konferenciát bezáró bíboros mondta: „El kell döntenünk, hogy a jóllakottak mellé vagy a szegények oldalára állunk?! Az egyház jövője a szegények kezében van.” Nem kétséges, hogy hol a helyünk. Cselekedjünk Jézus példája szerint, és fogadjuk meg tanácsát, még ha néha nem is tűnik logikusnak az, amire felszólít. Mi csak vessük ki a hálót az ő szavára, ahogy Jézus szavára az apostolok is tették. Az eredmény úgyis tőle függ, és a mi jutalmunk sem marad el. Megadatik számunkra a lélekben való növekedés, mert kicsinységünk, bűnösségünk tudatában leborulhatunk az Úr előtt.
